Nem kívánom a hummuszt. Hívjatok hozzám mentőt, mert nyilván haldoklom.

BFF ma hivatalosan is megkapta a diplomáját, megünnepeltük, ahogy kell, én pedig egész nap nosztalgikus meg emelkedett hangulatban voltam.
Mi még együtt túrtuk a homokot a homokozóban meg fröcsköltük a vizet a medencéből nyaranta, és az évek folyamán olyan erős kötelék lett köztünk, amit nehéz szavakkal kifejezni - és most itt van, az én határozott, erős barátnőm, aki mindig gondosan kijavított, hogy neki nem álmai, hanem céljai vannak, és én végignéztem, ahogy elérte az egyik legnagyobbat...

Na, mostmár én is mindjárt sírok.

Fortepan, Adományozó: Nagy Zita, Képszám: 11968 

Nem tudok tanulni, egyszerűen fizikálisan képtelen vagyok új információk befogadására.
Szerintem tönkrement az agyam.

Találkozások

Ma elkapott a szomszédasszony, hogy a macskáim gyilkolják a helyi faunát, főleg gyíkokat meg madarakat. Nem tudom, milyen reakciót várt, hogy majd leülök és elbeszélgetek velük? Mindenesetre megjegyeztem, hogy ha ha, pedig kapnak eleget enni, és elrohantam.

Gyilkosék, amikor éppen nincsenek akcióban

Pénteki random: Élelmezési Menedzsment vizsgára menet nyitom a suli ajtaját, és kijön rajta Midnight Moon és Koptschek.
Mindenesetre ügyesek voltunk, mert utána én is jelest kaptam, amivel így jelenleg csak ötöseim vannak, meg egy négyes. MI TÖRTÉNIK ITT.

Mellesleg vizsgák előtt, folyosókon várva szinte el tudom képzelni, milyen lehet a katonaságban egy osztaghoz vagy mihez tartozni. Ott van az a tucatnyi ember, akik közül a legtöbbel akkor beszélek életemben először, és a közös harc a diplomáért idegenekből rekordidő alatt csinál belőlünk bajtársakat - vigasztaljuk és lelket öntünk egymásba, súgunk, és a végén együtt örülünk a sikernek.
Akármennyire utálom a vizsgával járó feszültséget, szeretem ezeket a perceket, amikor elönt a szeretet az emberiség összefogásra való képessége iránt.

(a tételhúzás előtt három beugró kiskérdést kellett húzni, és én azért tudtam tökéletesen mindet, mert az egyik mindenkinek mumus, bonyolult kérdés volt, és azt addig magyaráztuk egymásnak, hogy a végére megtanultam - az egyik lány pedig óvatosan rám mosolygott, amikor kihúzta azt a tételt, ami az én gyengém volt és tíz perccel korábban még egyszer átvettük, csak a biztonság kedvéért.)

Mindegy, már csak a Gyakorlati Dietetika van hátra jövőhéten, és végeztem a harmadévvel - immáron végérvényesen és tényleg.
*kínosan nevetgél*

Love while the night still hides the withering dawn

Nagyon adok minden a környezetvédő megmozdulást, de amit meg nagyon nem értek, az az elviteles kávé. Miért akar bárki is menet közben kávét inni? Milyen élethelyzetben lehetséges, hogy szükségünk van a kávéra, de nincs idő leülni és békében elfogyasztani?
Többször majdnem vettem magamnak cuki bambusz meg akármilyen elviteleskávés poharat, de szerencsére mindig józanabb voltam és nemet mondtam magamnak.

Manapság az esküvős playlistjeinket hallgatom, amitől egyrészt romantikus hangulatba kerülök (istenem KÉT ÉVE volt), másrészt boldoggá tesz a tudat, hogy az esküvőnkön Rammstein, Hammerfall, Dream Theater, Epica, Sonata Arctica meg Coppelius szólt - és ez csak a szertartás meg a pre-esküvős gyülekezés volt, később jött még Korpiklaani meg Van Canto is.
(Mondjuk volt kitől tanulni, anyukám és apukám annó az El Condor Pasa-ra vonultak be negyven éve, mi pedig a While your lips are still red-re.)

Ha már romantika, az egyik kedvenc részletem aznap (a sokból) ez a fal volt: egy egyszerű fehér függöny, amire balról az én gyerekkori képeimet, jobbról Medvegyét csipeszeltük fel, és középen összefutottak közös képekbe. Atomcuki volt az egész, sokan dicsérték és mindig ácsorgott előtte valaki.

Az én képeimet mellesleg az esküvő előtti este válogattuk ki hármasban a szüleimmel, közben Aperolt ittunk és annyira szép volt az egész, ráhangolt minket a másnapra.

Tanulok is meg nem is, de inkább nem, mint igen.

Ez a rettenetes meleg megöl bennem mindent, a lelkesedést, a jókedvet, tehát azokat, amikből amúgy sincs sok.

Viszont az új kedvencem (a Chernobyl mellett, amit meg akarok majd venni Blurayen, négyes reaktor alakú díszdobozban) az A Young Doctors Notebook, időnként hangosan felnevetek rajta, annyira nagyon cuki és fura.

Ezen szintén hangosan felröhögök, ha eszembe jut.

BFF ledoktorált, az utolsó vizsgáinál olyan szimpátiaszorongásom volt, amilyen szerintem a sajátomnál lesz legközelebb. De megcsinálta, én pedig annyira nagyon büszke vagyok, hogy azt még neki sem tudom elmondani - szóval kiírom ide, ahol sosem fogja látni.

Életjel

Ha mindenki fura és valamilyen szinten kilóg a sorból, létezik egyáltalán A Sor? Vagy akkor csak egy ismétlődő mintázatot adó, tekergőző "sor" létezik? - napi meta.

Apropó: postán meglepően hamar sorra kerülni - napi felnőtt öröm.

Nagyon jó ötlet volt bekövetni az Országos Mentőszolgálatot facebookon, a posztjaiktól kicsit visszanyerem a hitem az emberiségben.

Bizarr orosz zenéket hallgatok, meg azt nézem, ahogy egy pasi zongorázik és közben a szemembe néz. Szovjet Oroszországban a videó néz téged.

What is the cost of lies

Másodjára is végignéztem a Csernobilt, és átraktam a keddi vizsgámat egy későbbire.
A kettőnek nyilván semmi köze nincs egymáshoz.
Jövő ilyenkor már államvizsga, azt nem lehet átpakolni, B vizsga sincs belőle, és nyilván a depressziós epizódjaim sem múlnak el addigra. Mókás lesz majd akkoriban a környezetemben lenni. *idegesen nevetgél*

Kaptam egy edzőcipőt, Adidas, életem elsője. Medvegy azóta slav squattoltatni* akar, én viszont el vagyok tőle ájulva: miért hallgatta el előlem eddig mindenki, hogy a járás ekkora komforttal is járhat? Azon már túl vagyok pár éve, hogy nem kell feltétlenül fájnia, de ez még mindig új érzés, és egyszerűen csodálatos.

*ami amúgy is szokásom volt régen, ha valamit térdmagasságban kellett nézni, aztán leszoktam róla, mert Medvegy rendszeresen kiröhögött, hogy úgy nézek ki, mint egy pisilő kislány

Én ma reggel:
Szavak nincsenek rá, mennyire meg akarom nézni a Csernobilt, de annyira törékeny a lelki békém, hogy egyszerűen nem merem bevállalni.
Napi felnőtt döntés rovatunkat hallhatták.

Három órával később:
*masszív depresszió az első epizód úgy ötödik percétől kezdődően*

Gyenge vagyok.

Klinikai dietetika jeles, woo hoo.
Keringési elégtelenségek tételt húztam, és megőrzöm a lelkemben ínségesebb időkre a tanárnő meglepett-elégedett arcát, amikor előadtam a feleletem - amit a tanárnő előadásának anyagából, a kórházi gyakorlatot tartó doktornő magyarázatából és BFF gyorstalpalójából gyúrtam.
DROPS THE MIC.

Jól esett most sikerélménnyel kezdeni a vizsgaidőszakot, erőt ad a tanuláshoz, ha már a kórházi gyakorlatom ilyen szerencsétlenre sikerült a félévben.

Vicces amúgy, milyen ijesztőnek tűnik egy-egy anyagrész (mint pl. a szívelégtelenségek is), amíg le nem ülök fölé és össze nem áll a kép - és onnan már tényleg minden simán a helyére kerül, csak na. A leülés rész néha olyan nehezen megy.

Hagyja az anamnézist másra. Engem vigyen fel a padlásra

Ma a buszon végighallgattunk egy nagymamát, ahogy részletesen beszámolt a kb. tízévesforma unokájának az egészségi állapotáról és az Uzsoki ortopédiai osztályáról.
Amíg kissrác belül halott arccal meg én félig érdeklődve hallgattuk, micsoda labirintus a kórház, melyik szobatársnak milyen protézist helyeztek be és milyen volt a rehabilitáció, deja vum lett, ahogy a saját nagymamám mesél nekem a pajzsmirigy-működéséről, majd meg kellett érintenem a nyakát*, hogy kitapintsam.
Nem tudom, hány születésnap kell hozzá, hogy valaki elfelejtse, milyen volt gyereknek lenni, azon belül milyen kurvára nem érdekelte mások egészségi állapota, hogy aztán ugyanezt kezdje csinálni a kölykökkel.

*mi nem voltunk olyan ölelgetős-érintős kapcsolatban, ezért nagyon erősen emlékszem rá, mennyire lefagytam.

Az egyik évfolyamtársam tegnap rámírt, hogy át tudnám-e küldeni az évközben leadott kiselőadásom ppt-jét, mert tök jó volt és abból szeretne tanulni. Ez annyira megmelengette a kis szívem, hogy nem is csináltam aznap semmi tanulás- vagy suli-related dolgot.

nyilván nem azonosulok ezzel semennyire se

A legutóbbi repcsis élményem után kitaláltam, hogy akarok egy zajszűrős fejhallgatót.
Először is Medvegy megmutatta, mennyibe kerülnek az aktív zajszűrős darabok, ezután módosítottam sima over the ear fejhallgatóra. Elmentünk a Media Marktba, egy fél órán át hallgattam a Stamp on the Groundot a kiállított darabokon, mialatt Medvegy részeg angolokat imitáló hangokat adott ki (Fockoff, mate), hogy teszteljük a hangzást. Nagy nehezen leszűkítettem kettőre, összehasonlíttattam őket Medveggyel a műszaki tulajdonságaik alapján, mire eldöntöttem végre - majd a sorban állva meggondoltam magam, visszaraktam a polcra és hazamentünk.

Aki azt gondolja, hogy egy kisbabánál rosszabb nem történhet egy repülőúttal,

még sosem utazott egy repülőn egy tucat legénybúcsús angol faszival.

Mennyire fura, hogy manapság túlságosan kényelmesen utazunk, és egyre jobban felkönyököl bennem a vágy egy jó kis hátizsákos, szerencsétlenkedős utazásra, amikor nincs kocsi a fenekünk alá tolva, meg meleg zuhany meg kényelmes matrac, hanem parkban alszunk, mint egy mókus a saját pulcsink a párnánk és csak cicamosdunk a hidegvízben.

Hülye vagyok.

Barátok leszőkéztek nemrég, én röhögtem, aztán láttam most képeket magamról hátulról, és azóta nem röhögök. 

Mikor lettem szőke?

Nekem nagyon tetszik, csak ez most kicsit megnehezíti a dolgomat, mert amúgy változtatni akartam a kinézetemen - ami lényegesen komplikáltabb, ha se a hajam színéhez, se a hosszához nem akarok hozzányúlni.