"Csak áramszünetben értékeljük igazán az internetet, a csapvizet pedig akkor, amikor a szomszéd vízóracseréjét elbasszák és ezért nálunk sincs víz, és már nagyon kell pisilni és ölni tudnánk egy kávéért."
Sieglinde Coelho
Manapság elkezdtünk hipster kávézókba járni, és a kedvenc pillanatom, amikor fizetéskor a cuki barista megkérdezi, hogy ízlett a kávé, én pedig álnok módon rávágom, hogy isteni volt, miközben én abszolút nem értek hozzá, Medvegy meg öt perccel korábban lefikázta.
Tavaly nagyon jófej tanárnőt kaptunk Szakdolgozat módszertanra, és enyhe kétségbeesésemben arra jutottam, visszaélek az utolsó óra végi ajánlásával, hogy keressük nyugodtan, ha kérdésünk van - és a konzulensem előtt elküldtem neki is a hipotézisemet és a kérdőívemet.
A válaszát szerintem kinyomtatom és kirakom valahová a falra: megdicsérte, hogy nagyon jó a téma (és kérte, hogy később küldjem majd el, milyen eredményeket kaptam!), jók a hipotéziseim (!!) és jól illeszkednek hozzájuk a kérdések is (!!!), csak megjegyzéseket fűzött hozzá, hogyan fogalmazzam át kicsit a kérdéseket és a kérdőív felépítését, hogy később könnyebb legyen kitölteni meg nekem kiemelezni a válaszokat.
Amúgy le a kalappal minden tudományos munkát végző és arról író ember előtt (
khömmkhm Koptschek Babmacska), én kb úgy érzem magam, mint a kutya a laboros mémen, és mindig az az érzetem a nap végén visszaolvasva a megszült irományt, hogy
atyám ez de amatőr.