Sweet summer child vagyok

Túléltem életem első szakmai konferenciáját - mint néző, ha ha, de így is aránytalanul sok energiámba került.

És már majdnem kezdtem túlzottan magabiztosnak érezni magam, amikor nagy boldogan felismertem és vidáman ráköszöntem egy korábbi gyakvezemre, akivel azt hittem, annó volt köztünk valami* - erre konkrétan látszott rajta, hogy fingja nincs róla, ki vagyok, még azután sem, hogy bemutatkoztam és elmondtam, honnan (kéne) ismer(nie), szóval a kezdődő csökevényes kis önbizalmam lábon lőtte saját magát és többet nem is mertem idegenekkel szóba elegyedni.

*mármint beszélgettünk 1:1ben is és sok szakmai témában értettünk egyet, és én abban a hitben voltam, hogy a lelkünk összerezonált, összekötött minket a közös szemlélet, stb.

Én kis veknim - egy kecsesen kinyújtott virgáccsal :3

Mellesleg itt van nálunk szittelésre a nővéremék kutyája, és senki sem élvezi túlzottan a helyzetet: se a kutya, se a macskák, se Medvegy, az előzőekből kifolyólag én különösen nagyon nem. Mindannyian vágjuk a centit szerdáig, és azt hiszem, az "egyszer majd lesz egy kutyánk is" hajó hivatalosan is elment és elsüllyedt a fenébe, mi meg itt maradtunk Medveggyel (aki amúgy hivatalosan kutyás, remélem erre mindenki emlékszik), aki vigasztalóan tutujgatja a macskákat és gügyög nekik, hogy ne aggódjanak, a blöki hamarosan elmegy, ez az ő otthonuk és mi szeretjük őket.

kicsit meghatott

Egy nap alatt 137 kitöltés, és ugyan első ránézésre nem minden hipotézisem van alátámasztva, a kifejtős kérdésre a vártnál több és meglepően őszinte választ kaptam, néhány dicséretet, bátorítást - meg egy óvatos észrevételt, hogy elírtam a leírásban a szakdolgozatomat szakdolozatomnak (amit most már kabalából így hagyok: Medvegy az övét úgy adta be, hogy elírta benne a tanszék nevét, csak mire észrevettük, nem volt idő újraköttetni).

Én meg elérzékenyülve ülök a gép előtt, hogy ennyien rám szánták az idejüket és őszintén nyilatkoztak a szokásaikról...

Mostmár lennie kell ebből valaminek, elvégre nem hagyhatom, hogy 137 ember hiába szórakozzon nekem a kérdőívemmel.

Kérdőívkitöltés koldulás

Kedves idetévedők,

Ha ti is szeretnétek, ha végre abbahagynám az egyetemről való siránkozást és kikerülnék a Valódi Felnőtt Életbe, szánjatok meg az alábbi kérdőív kitöltésével.

(elvileg 18-30 éveseket vizsgálok, de az életkort kérdező résznél senki sem nézi hazugságvizsgálóval a válaszokat *kacsint kacsint*)

A kitöltés 5-10 perc: Medvegy, BFF és apukám volt a konktrollcsoport, előbbiek ideje 5:34 és 4:47, utóbbié 10:12 volt. Ennél rövidebbre sajnos nem tudtam fogni, de vigasztaljon a tudat, hogy ennek sokszorosát fogom majd az eredményekkel tölteni.

És lehet nyálasan hangzik, de minden kitöltésért hálás vagyok!

(erre Medvegy a tanú, aki látja, ahogy lelkendezem a számláló felett, valahányszor ugrik egyet)

Puding

Szükségem lenne egy új nadrágra, de elfogadtam a használtruhás szeptember kihívást, a nadrág meg nálam körülményes vétel, amit jobb szeretek újonnan beszerezni, így inkább egészen lemondtam róla.
Engem is meglepett, de meg tudtam oldani, még mindig van mit viselnem és meglepően kreatív megoldások is születtek.
Ez a kis diadal most boldoggá tesz.

Meg az is, amikor az előadáson csacsogva (de utálom ezt a szót, nem tudom, miért ezt választottam) valami olyan fergetegesen vicceset sikerül kisütni, hogy be kell bújnunk a pad alá a röhögéstől - amit már éppen sikerülne elfojtani, amikor meghalljuk a másik szakaszos kuncogását és kezdődik az elölről.

Tegnap hajnalban suliba készülődés közben szorongtam egy kicsit az előttem álló nagyobb kihívások miatt, de fogmosáskor belenéztem a tükörbe és megbeszéltem magammal, hogy ha az élet bekeményít, oké, akkor vége a pudingságnak és szintet lépek én is, és a szemembe néztem és megvontam a vállam.
És azóta valahogy nem szorongok.

Ha tudtam volna, hogy ez ilyen egyszerű, évekkel ezelőtt túlesem ezen a nagy beszélgetésen.

Amúgy a hajam is unom és csinálni kéne vele valamit, ami nem tönkretétel.

27

Tartalmas hét, amelyen minden nap engem ünnepelt a világ - mondta a lány szerényen.

Már 26 éve is tudtam partyzni

Megkezdődött a suli, ugyan majdnem minden reggel 8ra kellett mennem, amibe már szerda tájékán bele akartam halni, de azért jó volt visszatérni az emberek közé. Ilyenkor mindig meglepődöm, mert erősen introvertáltnak tartom magam, mégis akkor érzem magam igazán jól, ha naponta minimum néhány órát (optimálisan 2 ‹ x ‹ 8) társaságban töltök.
Szóval most pont jó.

Mind the cicás marcipán

Mindemellett minden napra jutott egy randi a legfontosabbakkal (hashtag beloved), ráadásul az élet is elkényeztetett: negatív lett a torokváladék-tenyészetem és a HIV- és szifilisz-tesztem, az új kórházi gyakorlatomon megint jó helyre és cuki doktornőhöz kerültem, és az első gyakorlaton olyan édes beteget kaptunk, hogy komolyan egész nap mosolyogtam.
Ja, és leléptünk a UPC-től és az új net nem csak gyors és fasza és megbízható, de lett mellé egy csomó új tévécsatornánk is.

És valahogy most egyáltalán nem nyomasztott a tény, hogy egy évvel közelebb kerültem a Rettenetesen Ijesztő Harminchoz, mert valahogy biztos vagyok benne, hogy ez egy fasza év lesz és nagyon jó dolgok várnak rám.

"Szerintem ez nem vegán... és nem is cukormentes"

It's a beautiful day - It's a rather nice day

Megnéztük az It Chapter 2-t, hát teljesen odavagyok érte, egy icipicit sírtam is a végén a meghatottságtól (meg a nagyon érdekesre sikerült vég miatt is)(de főleg a meghatottság miatt), annyira tetszett.
Most nagyon el akarom kezdeni a könyvet, meg nem is akarom elolvasni egyszerre, mert tuti nem lesz ugyanolyan, és a film hangulatát akarom magamban megtartani.
AAAAH de nagyon tetszett.

Aztán mindezt sikerült fokozni, amikor hazaérve rákerestem Bill Skargardra imdb-n, és megláttam, hogy a következő filmjei között szerepelt a Mindig az ördöggel, ami 2016 egyik kedvenc olvasmánya volt, szóval most tiszta lelkes vagyok.

Ja, még három éve vettem überpuha merinó fonalat akciósan, a feléből sálat kötöttem Medvegynek, a maradék egy-egy gombolyag szürke és kék fonal viszont nem volt elég semmire, szóval csak pakolásztam ide-oda.
Most jutottam oda, hogy neki is lássak egy kétszínű sapkának (az őszt hivatalosan is megnyitom), de sehogy sem tudtam eldönteni, hogyan kombináljam össze a két színt - a biztonság kedvéért ellenőriztem még egyszer, és megint lett készleten! Happy grandma noises.

De mivel az én életem sem csak játék és mese, holnap reggel nyolckor ismét (és utoljára!) nekem is megkezdődik a félév, és mivel elfogyott a kávéhoz való tejem, csak sima almatea lesz a termoszomban, amit szorongatva fogok aludni a hátsó sorban.
Aw yiss.

Újdonság: 178 centi vagyok, szerintem az életem során felpróbált (hosszú)nadrágok jelentős része azért nem került megvételre, mert úgy néztem ki benne, mint egy még növésben lévő gyerek a tavalyi nadrágjában.
És most életemben először le kell vágnom egy farmer alját - mert megörököltem a még nálam is magasabb és hosszabb lábú nővéremtől. Érdekes érzés volt.

Az igazi nyomor: menstruációs görcsöktől való fetrengés közben allergiától is tüsszögni és vakarni a szemem.

Történelem: ma megvolt életem utolsó tárgyfelvétele, és csak negyed óráig nem engedett be a neptun és csak egy tárgyról maradtam le, mert kevesebb hely van, mint amennyien vagyunk.