Sok a dolgom, történnek dolgok. Pl. olvasok, írom a szakdolgozatomat, TANULOK, múzeumba megyek, kávézom, meg felvettem a vizsgáimat.
Ja, és Black Friday alkalmából nem vettem semmit, már ha egy-egy kávé két külön helyen nem számít.

Nem is pánikolok annyira, amennyire szoktam (még), valamiért most megbeszéltem magammal, hogy chill van, és eddig egészen sikerül tartanom magam hozzá.

Még Milánóban vettem márkás luxy illatgyertyát, le sem merem írni, mennyiért, de basszus ha egyszer annyira örülök neki azóta is, hogy végre megint illata van a lakásnak, amit érzek még másnap is jövet-menet.
Felírom a "hülyeségek, amiken nem érdemes spórolni" listámra a dezodor és a macskakaja mellé.

Apropó macska, hetek óta gyakorta jöttem haza arra, hogy a malac letuszkolta a könyveimet a polcról.
Egy darabig sóhajtozva pakoltam utána, aztán meguntam és felszabadítottam neki annyi helyet, ahová már befér. Azóta rendszeresen ez a látvány fogad:

BFF megkérdezte nemrég, hogyan lehet macskát nevelni, mire kuncogtam egy kicsit és elárultam a titkot: megneveled magad és megteszed azt, amit a macskád kíván.

"Egy skálán super chilltől Notre Dame-ig mennyire vagy kiégve?"

BFF és én kimentünk Milánóba, csak két napra, ennyire futotta most: de így is láttunk sok szépet, ettünk pizzákat és ittunk Aperolokat, limon- meg meloncellókat - utóbbinál akkor jöttem rá, hogy valószínű tejszínnel készül, miután a pincér a kezembe nyomta én meg letoltam, mint az engedelmes jó kislány, ami vagyok.

Pedig a limoncellót még úgy kaptam, hogy there is no cheese in it, mert ezt sikerült lebeszélnünk a pizza rendelésekor.

Meh, vissza is adom a vegánigazolványom.

Amúgy megsétáltattam a Gyakorlati dietetika anyagot és megmutattam neki a repcsit belülről meg a szállodát, mert érzem a közelgő vizsgaidőszakok vérfagyasztó leheletét a tarkómon.

 Note the táska, most ez az új kedvencem.

Én: Fú ez a hónap anyagilag nagyon elszállt, ideje visszafognom magam és jobban spórolni.
/simán lemondok vágyott Lush meg egyéb kézműves szappanokról, samponról, kencéről/
/csak akkor veszek 2 darab harisnyát, amikor már nincs mit felvenni/

Ugyancsak én: /kb. két másodperces mérlegeléssel adok le 5000 forintos bookline rendelést/

Találtam olyan képet is, amiről le volt vágva az aláírás, milyen görény csinál már ilyet

Ma megint voltam edzeni, amennyire szenvedtem, annyira elmondhatatlanul jól esett. Még ismerőssel is összefutottam, akivel szintén jó volt beszélgetni kicsit, aztán meg Medveggyel ittunk egy drága kávét és hazajöttünk, majd Bill Gates agyát néztem tanulás helyett.

Miután elolvastunk egy cikket bizarr angol kajákról (nem tudok dönteni, melyik a kedvencem, a konzervtésztás, a sültkrumplis vagy a halrudacskás szendvics - utóbbi mondjuk még jobb lehet, mint a hagyományos magyar kirándulós nasi, a rántotthúsos szendvics), Medvegy kitalálta, hogy meg akarja kóstolni a babos pirítóst. Szóval vettünk paradicsomos babot és pirítottunk kenyeret.
Ha a hónap végének van íze, pontosan ilyen lehet.

Gyakran van ingerenciám írni manapság, ami egyértelmű jele annak, hogy jóval fontosabb dolgom is lenne, pl. szakdolgozatot írni vagy tanulni.
Kicsit ki vagyok égve, nem motivál vagy érdekel semmi sem, és ötletem sincs, mivel tudnám összerakni magam. A rekreációnak álcázott semmittevés nem használ (pedig kitartóan kísérleteztem vele vagy egy hónapig) és ha nem szerzem vissza a tüzet a szemembe, a szikrát, az ágyból reggel kidobó lelkesedést, stb., akkor nem kicsi gondok lesznek a közelgő vizsgaidőszakban. Úgy tudnám elképzelni, mint egy darab félig felfújt karúszóval a kezemben nézni az erősen közelgő szarcunamit.

Amúgy ezt tegnap este kezdtem írni, és ma nagyon sokat segített, hogy végre elmentem a könyvtárba és egy órára begömbölyödtem az egyik fotelbe egy könyvvel, az azért jó volt.

Nem ide sajnos, ez csak illusztráció.

A kedvenc sztorim Medvegyről, amikor egyszer tűnődve simogatta valamelyik macska pocakját, majd aggódva szólt nekem, hogy jöjjek, nézzem meg, talált valamit.
És egy bimbi volt az.
Mármint volt még a macskának hét, csak az egyiket sikerült felfedezni.

A vegán csoportokban már egy ideje terjed a hír, hogy az egyik pizzázó ráállt a vegán vonalra - ma teszteltük, és wow, én szerelmes lettem, szerintem megvan az új comfort junk foodom.

Nemrég beszélgettem egy ismerőssel a tényről, hogy szeptember óta nem vásároltam új ruhát, és a csodálkozó kérdésre, hogy akkor mégis mit csinálok, megvontam a vállam, hogy hát egyrészt használom, amim van, másrészt használtan vettem egy csizmát és egy kabátot télre, azzal elvagyok.
De amúgy az utóbbi idők kedvenc ruhadarabjait mind örököltem valakitől: a legendás szeptemberi nadrágomat és egy sálat a nővéremtől, és D.-től is kaptam két edzőnacit.

Medvegy a szülinapja alkalmából meglepte magát a The Legend of Drizzt társassal, én meg a szülinapja alkalmából játszottam vele egy kört.

Amúgy ma megálmodtam a Babadook 2-t: álmomban egyedülálló anyuka voltam két gyerekkel, és beköltöztünk a házba, aminek a spoiler pincéjébe zárták a Babadook-ot a végén, és minket is elkezdett kisérteni: a gyerekek fostak éjszakánként és elég hardcore hallucinációim voltak, és a végén majdnem fának hajtottam a kocsival a be nem kötött kölykökkel a hátsó ülésen.
Csak azért írom meg, hogy ha kijön jövőre a film ezzel a sztorival, itt legyen a bizonyíték, hogy énmegmondtam.

Szóval ma kaptunk 45 percet meg egy osztálynyi ötödikest, hogy beszéljünk nekik az egészséges táplálkozásról.
Emlékszem, amikor elkezdtük az egyetemet kb. az évfolyam fele mondta csillogó szemekkel, hogy gyerekekkel szeretne később foglalkozni, de miért.

Aztán hazajöttem délután, hogy na milyen produktív leszek, erre az arcomon hevertem egész este, sőt, most is az arcomon heverek.

Amúgy szégyen, de nagyon nem olvasok most, valahogy nincs rá ingerenciám, nem érdekel semmilyen történet sem. Az Utazót olvasom alkalmanként, de az meg annyira lehoz az életről, hogy kb. oldalonként haladok vele, és utána órákig hello darkness my old friend-fejjel bámulok magam elé. És nem csak a könyv témája miatt, hanem az író arcképe a borítóról és a tudat, hogy egy annyira más és mégis annyira ismerős korban élt és pont annyi idős volt, mint én, amikor meghalt.

Emlékszetek még, amikor olyan politikusok jöttek látogatóba, akik miatt nem kellett evakuálni fél Budapestet? A Pepperidge Farm emlékszik.

Ma volt szabad másfél órám a belvárosban, úgyhogy beültem a legközelebbi Starbucksba dolgozni a holnapra esedékes előadásunkon, de csak nem boldogultam a nettel. Odamentem a baristához, hogy mi a wifi neve, mert nem találom.
- Ja, úgy egy hete nincs wifi.
:)

Aztán találkoztunk néhány középsulis osztálytársammal, annyit röhögtünk, hogy már fájt az arcom, jól esett a lelkemnek nagyon ez a pár óra. Hazafelé viszont arról beszélgettünk, mennyire durva, hogy szalad az idő, én pedig még mindig annak a kis nyominak érzem magam, aki középiskolában voltam.
Nyilván nem az vagyok (nagyon remélem, hogy nem az vagyok), de mégis.

Most viszont dolgozhatok az előadáson, amit úgy terveztem, abban a másfél órában fejezek be.
Fuck my life.

Hogyan ne legyünk velem jóban

Random évfolyamtárssal (akit eddig amúgy kedveltem) beszélgettünk főzés közben.

Ő: És a szakdolgozattal hogy állsz? Kitöltöttem a kérdőívedet, tök érdekes volt, de miket akarsz majd kihozni belőle?

Én: /röviden elmondom/

Ő: Oh, értem, bár ez nem annyira dietetikai kompetencia. Már nem azért, csak nehogy visszadobják.

Én kívül: :)

Én belül: 

Csak akkor viszek magammal ernyőt, ha akkor is esik, amikor elindulok otthonról - szóval ma kicsit megáztam.

Nemrég Gym Buddy D.-vel (akinek kéne normális fedőnév) leszelektáltuk egy csomó ruhánkat és elvittük a H&M-be, ahol utalványt adtak érte. Először oda akartam adni D-nek, mert azóta sem vettem új ruhát és már nem is van ingerenciám rá, de végül megtartottam - fehérneműt csak kell majd venni valamikor.

Ha pedig már konzumerizmus, ma randiztunk BFF-fel és megláttuk az egyik kirakatban ezt, és még azt sem tudtuk, micsoda a cucc, de már biztos volt, hogy meg fogjuk venni.

Aktuális terápiás szokásaim: takarítás és kötés.

(Jóga is lenne, nemrég voltam ismét egy jógaórán és meglepően jól esett, erre azóta nem volt emberi időben megint, amire eljutottam volna - itthon meg hát nem az igazi, főleg mert amint előveszem a matracot és a macskák észreveszik, hogy jobbra-balra heverek rajta, azonnal jönnek meginvesztigálni, mi is történik.)

Egy régi filmben (amit mellesleg a szabadon választható Függőség és kultúra tárgyam teljesítéséhez szükséges kiselőadásom miatt néztem meg) említi az alkoholista szereplőnek a mentora, hogy vannak függő természetű emberek, akik egyszerűen jellemükből adódóan másoknál könnyebben függnek rá dolgokra - erre tökéletes mintapélda lennék én (khm Candy Crush), ugyanis most fejeztem be egy sálat hozzá illő sapkával, közben Medvegy is rendelt egy beanie-t és máris mániákusan nézem a következő projektet, és alig várom, hogy hétfőn megnyisson a fonalbolt és mehessek vissza vásárolni.
Közben tolom magam előtt a Nagy Küldetést, amit mindenképpen teljesíteni akarok majd, csak még gyűjtöm a bátorságot:

kötni egy pár zoknit.