2020. március 28., szombat

Hat évig ellenálltam egy tápanyagtáblázat megvételének, mondván minek az, tudom fejből / megnézem a termék cimkéjén / neten, de amikor kiderült, hogy államvizsgán teljesen szabályosan lehet használni (vagyis szerdán), azonnal leadtam a rendelésem és pénteken elrohantam a belvárosba átenni. 
Szóval kb. 12 év megszállott evés és hat év egyetem után lett nekem is egy, juhú.
Mellesleg nagyon nem esett jól sem tömegközlekedni, sem a városban lenni, olyan volt, mintha bűnöznék.


Ma pedig hatalmas kalandban volt részünk, Pó fogott egy egeret. Szerencsére időben kiszabadítottam és az egérnek semmi baja sem lett, sőt, a dermedt rettegésbe szorulva kicsit sikerült megsimizni, pici volt, puha és barna.

Ja, és tegnap valamit tönkretettem a csuklómban, még éjjel is többször felébredtem arra, hogy "aú". 
Igazából a jelenlegi helyzetben az egyik legnagyobb parám, hogy történik velünk valami kellemetlen és/vagy fájdalmas, ami orvosi ellátást igényelne.

2020. március 27., péntek

So run, get away, You're gonna lose your crown, We're singing Viva la Victoria - VIVA LA VICTORIA

Ezt a számot imádom manapság hangosan énekelgetni, na vajon mi lehet ennek az oka. A Spotify rádió dobta ki pár hete, amúgy nem fogott meg, de refrénjére konkrétan felkaptam a fejem, és hát azóta teljes a szerelem.


Nem tudom, mi van velem, de példátlan ellenállást mutatok mindenféle produktivitással szemben: a héten volt két videómegbeszélésem tanárokkal, ami annyira kimerített, hogy mindkettőt szabályosan ki kellett pihennem (pedig pizsamanaciban sem beszéltem még tanárral, de most még ez a tény sem dobott fel).
A sulival kapcsolatban még mindig nincs biztos infó, senki nem tud semmit, ami nem sokat segít a motiválatlanságomon. Viszont azért mégis jó érzés, hogy az évfolyamról néhányan összetartunk és felváltva szupportoljuk egymást, mikor ki keseredik neki ennek az egésznek.

És ugyan soha nem tartottam megoldásnak mások problémáinak elbagatellizálását az "Afrikában bezzeg éheznek" analógiával, de most kivételesen tényleg segít, ha végigveszem, hogy az egész családom jól van*, a szüleimnek kimondottan jót is tesz egy kis pihenő, Medvegy pedig zavartalanul dolgozik tovább itthonról - és ennek fényében tényleg nem tűnik akkora tragédiának, hogy a tanulmányaim meg a meg sem kezdett "karrierem" lógnak a levegőben.

Ettől még nem garantálom, hogy nem fogok Sabaton számokon bőgni a következő napokban.


*Medvegy öccse nem volt, de letesztelték és negatív - szóval mostmár csak simán beteg, jéj!

2020. március 23., hétfő

Tegnap elhagytuk a lakást anyukámmal egy órára, természetesen maszkban, gyakran kézfertőtlenítve: bevásároltunk élelmiszert meg ezt-azt a müllerben, mire anyukám még be akart szaladni a szomszédos könyvesboltba is. Rég éreztem ilyen lelkiismeret-furdalást.

Ugyanitt készülök a legrosszabbra, és elkezdtem kovászt nevelni.
Még közvetítek a kalandjainkról.

Nagyon sokat dob a hangulatomon a nemzetközi karanténos közösség, a mémek, a poénos videók, ki milyen hülyeséget talál ki kínjában a négy fal között.
Imádom, hogy az internet összeköt az egész világgal úgy, hogy mégis itthon ülök, és ilyen szar helyzetben is tudunk sorsközösséget alkotni.

2020. március 22., vasárnap

1. Has the COVID-19 affected your work environment?
Hát konkrétan bezárt az egyetem, gyakorlatokat felfüggesztették, és várhatóan minden vizsgánk online lesz, teszt formájában vagy videón.

2. How are you feeling about the Coronavirus?
Nagyon sokáig nem vettem komolyan, most pedig az ellentmondás rémületével nézem az eseményeket. Pénteken Medveggyel elmentünk megszellőztetni magunkat, sütött nap, olyan szép tavaszi idő volt, ilyenkor nem szokás apokalipszisnek lenni.

3. Has anybody you know been tested / have you?
Tudtommal nem és nem.

4. Do you have any friends stuck in any exotic locations?
Szerencsére nem, kivéve aki már eleve exotic locationt választott élőhelynek.

5. Have you changed any of your personal habits due to the pandemic?
Kicsit agorafób és germofób lettem, már kiszáradt a kezem a sok kézmosástól.

6. What is the craziest thing you've seen or heard about the outbreak?
A lidlben egy nő lecseszett egy másik random nőt, aki púpozott bevásárlókocsival állt a kasszánál, hogy szégyellje magát, amiért kartonszámra veszi a pudingot meg a felvágottat. Utóbbi utána még sokáig magyarázkodott a körülötte lévőknek, hogy hát maradt még a pultban elég, meg nagy a család, nekik kell ennyi.

7. Do you think our politicians are doing enough to curb the crisis?
Nem, és mélységesen felháborít, hogy civileknek kell összefogni és az egyszer már befizetett adón felül adakozni ilyen apróságokra mint pl. hogy a kórházakban legyen elég felszerelés vagy a dolgozóknak mit enni.
(az pedig, hogy az emberi erőforrás rémisztő hiányát ÖNKÉNTESEKKEL kell megoldani, már végképp nem kommentálnám - a fizetéseket tekintve az egészségügyi dolgozók 90%-a jelenleg is kb. önkéntes munkát végez, csak mondom.)

8. Have you stockpiled anything because of the crisis?
Nem, amúgy is egyszerre szoktam a nehéz dolgokból nagybevásárolni és ez szerencsére pont a hiszti előtt történt, szóval még megvagyunk.
De a macskakajából valóban panic buyoltam egy extra adagot: mi úgyis megoldjuk, de ha a karanténban még az éhező malacaim óbégatását is hallgatnom kell, tuti megőrülök.
Viszont dolgok, amikből pont kifogytunk, de már nem tudok venni, mert mindenki kifosztotta az aktuális készletet: bab, csicseriborsó, élesztő, paracetamol.

9. What do you think you will miss the most if you are subject to a lock in?
Lock in mint itthoni karantén? Akkor baráti találkozók, csoportos aerobik órák, beülni egy kávézóba, moziba menni.

10. What is the weirdest rumour you've heard about the virus?
Szerencsére nem hallottam semmi extrémet, értelmes ismerőseim vannak. Apukám mondogatta az elején, hogy ez a vírus nem is komoly, hanem csak gazdasági összeesküvés, de miután eleget forgattam a szemem, már nem mondja.

11. Do you have a favourite meme about the virus?
Igen, ez:

12. Has the virus made you grateful for anything?
Igen, az egészségemért.
Meg Medvegy társaságáért, akit hazaküldték home office-olni, szóval egész nap együtt vagyunk - ami azért jót tesz mindkettőnk lelkének.

13. Have any of your plans been upset by the outbreak?
Ja, lemondtuk egy izraeli nyaralást BFF-fel, és a jövőbeli Nagy Terveink, Amikről Még Korai Beszélni, kicsit meginogtak.
Meg hát úgy terveztem, júliusban diplomaosztó, hát ha lesz is addigra diplomám, szerintem csak kiküldik postán. Vagy elektronikusan pdf-ben, haha.

14. Are you planning do to anything different because of the COVID-19 outbreak?
Igazából eddig is életvitelszerűen csoffadtam itthon, csak néha hagytam el a lakást szociális élni meg edzeni. Kicsit azért nyomaszt, hogy erről a kevésről erőszakkal lemondattak, de hát ez van.

15. What do you hope to see in six months time?
Nem merek semmit sem remélni, lesz, ami lesz.

16. Has the Coronavirus upset your mental health in any way?
Ja.

Köszi Koptschek,
és ha már választani lehet, a posztapokaliptikus karakterem a kétcopfos, szakadt-lógós hosszú lobogós pulcsis, bakancsos törvényenkívüli lesz.
Unikornisos szájmaszkban.
Amim vagy van, vagy nincs, sem megerősíteni, sem cáfolni nem fogom.

2020. március 20., péntek

A menetrend szerint ma fejeztem volna be a szakdolgozatomat, legkésőbb szombaton, és meglepő módon tartottam magam a tervhez és voltak is esélyeim rá.
Erre ma nem kitolták a határidőt egy hónappal?
Annyi se kellett nekem, nem írtam ma egy szót sem.

Ja de, annyit igen, amíg újraszámítottam és átjavítottam a diagramjaimat-statisztikáimat, ugyanis a rengeteg eszemmel nem feltételeztem, hogy valami gyökér képes rászánni a kérdőívemre 10 percet csak azért, hogy teleírja meg -jelölje faszságokkal - szóval nem néztem át a kérdőíveimet korábban és konkrétan csak a hipotézisvizsgálatnál vettem észre, amikor elkezdtem bizonyos csoportokat külön vizsgálni, hogy "nicsak itt egy nagyon torz érték, mit keres ez itt - ó faszom".

Szóval kedves random idegen, remélem kijön az aranyered.

Ma még egy órát edzettünk is Gym Buddy D.-vel - mármint egyszerre, de mindketten a saját nappalinkban. Isten áldja az internetet, de komolyan.

2020. március 18., szerda

Mi folyik a fürdőszobában update:
Víz, víz folyik, haha.
De azt tettem, amit minden felnőtt, független nő tett volna a helyemben: áthívtam az apukámat.
Ugyan a csöpögést sikerült megszüntetni (teljesen más forrása volt), de megállapította, hogy az az illeszték teljesen el volt már rohadva, cserélni kell az egészet. Szóval vizünk van, csak semmi nem köti össze a zuhanytálcát a csatornával, mehetünk majd szerelvényt venni, addig lavórban mosdunk.
Checkmate.

Szakdolgozat update:
Kínosan sok időt töltök időhúzással meg ismerősöknek való sírással, hogy aztán amikor nekiüljek, végül fél órát tököljek egy-egy diagrammal. De azért a karakterszám is nő szépen lassan. Az élet megy tovább.

2020. március 17., kedd

Napok óta ismeretlen forrásból jött víz gyűlt a fürdőszoba legmélyebb pontján, nem aggasztóan, térdig érően sok, de mégis, az ideális semminél lényegesen több: a zuhanykabinunk szarul van összerakva, szóval zuhanyzás után fel szokott gyűlni ugyanezen a ponton egy kisebb tócsányi.
Ma untam meg annyira a rejtélyt, hogy betérdeljek a zuhanytálca alá, és sikerült az eddig kilazult csövet teljesen eltávolítanom a zuhanytálcából, amit most nem tudok visszatenni.
Estig van időm kiötölni valamit, különben elég erősen lerontom a karanténunkban várható életminőséget.

2020. március 16., hétfő

A Lidlben a pénztáros elkérte a személyimet a karanténalkoholhoz.
Tekintve, hogy úgy néztem ki és úgy is éreztem magam, mint egy darab szar, feltételezem, hogy a csaj jófej volt és fel akarta dobni a napomat - ami még az esetleges fiatalnak tűnés gondolatánál is jobban esett. Köszönöm, random idegen.

2020. március 15., vasárnap

With stones in my mouth I kept singing the blues

Ez a hét egy érzelmi hullámvasút.
Hétfőn még a kórházi gyakorlathoz szükséges adminisztráció miatt rohangásztunk, szerdán tehetetlenül dühösen feküdtem az arcomon és hisztisen rugdostam a kanapét az egyetemtől kapott emailek fölött, hogy miértvanezúgyfelfújva meg deháteznemisolyankomoly, aztán most meg engedelmesen itthon ülünk, a BFF-nyaralásunkat elengedtük, és beletörődtem az őszi államvizsgába is, csak jöjjünk ki ebből az egészből a lehető legkisebb veszteséggel.

A karanténtól nem félek annyira, lényegében mi így élünk, haha, elvégre mindketten introvertáltak vagyunk, komplett hétvégéket töltünk úgy, hogy csak élelemért hagyjuk el a lakást. Medvegy szerintem titokban még örül is neki.

Az egyetlen, amit jól időzítettem, hogy csütörtökön még elmentem a könyvtárba, eredetileg csak feltöltődni és bóklászni kicsit a könyvek között, aztán csak kimerítettem a maximálisan kölcsönözhető könyvkeretet.
Hazaérve meg láttam facebookon a FSZEK kiírását, hogy péntektől nincsenek nyitva, én meg itthon ülök a 12 könyvemen, muhaha.

Ja, viszont csak normál mennyiségű (kb 12) vécépapír van itthon, liszt és cukor pedig semennyi, mert szeretek veszélyesen élni.

2020. március 10., kedd

Konkrétan tanácsadás közepén hívták telefonhoz a gyakorlatvezetőnket, hogy a gyakorlatunknak azonnal hatállyal vége, aki sajnálkozó arccal küldött el minket az anyánkba vett tőlünk könnyes búcsút mára meg úgy általában, határozatlan időre.
Úton hazafelé felváltva akartam megrúgdosni valamit és lefeküdni sírni, de helyette csak elmentem a Lidlbe és vettem zabpelyhet meg tofut.
Nem karanténre készülve, egyszerűen csak elfogyott.

Hazafelé a buszon az ablakon kibambulva éppen erőteljesen sajnáltam magam, amikor zizgett a telefonom, és kicsit megállt bennem az ütő: egymás után jöttek a kommentek a konzulensemtől a szakdolgozatomra (drive doksiban írom, és még jóval korábban átküldtem neki a linket).
Nem számítottam rá, hogy ránéz, szóval még ilyenek voltak benne:

*preferencia

Ennek ellenére a javítások majdnem mind elgépelések voltak, akadt még pár lemaradt forrásjelölés meg értelmetlenre sikerült mondat, meg tanács a fentebbi problémámra, de a végső ítélet szerint mehetnek így tovább a diagramok-statisztikák, jól haladok, hajrá.

Szóval lehet mégsem húzom le magam a vécén.

2020. március 9., hétfő

Az évfolyamtársaim sorra mesélik, hogy reggel hazaküldték őket, mert az intézmény felfüggesztette a gyakorlatokat.
A gyakorlatvezetőnk elmondta, milyen tervei vannak velünk, "már ha lesz rá idő".

Nem vagyok nyugodt.

2020. március 5., csütörtök

Ma edzés közben megszólalt a tűzjelző. Mi zavartan nézünk, az edzőcsaj szólt, hogy folytassuk csak, amíg kinézett a folyosóra, de nem történt semmi, toltuk tovább az edzést. Pár perccel később megismétlődött ugyanez, mi ismét csak csapattuk tovább a gyakorlatokat.
Azért a hasprések között felmerült bennem, hogy this is a really dumb way to die.

Koronavírus sidenote: kissé el lett marasztalva szegény hallgató, hogy hurrdurr miért nem maradt otthon, ha beteg - és felidéztem a saját egyetemi pályafutásomat, amikor lázas betegen jártam gyakorlatokra, mert egy hét hiányzás ugyan még éppen kisakkozható (orvosi igazolással + ha egész félévben nem hiányoztam többet), de kettővel már gyakorlatilag buktam a félévet.
Mondjuk tény, én általában felsőlégúti szittyszöttyökkel meg tüdőgyulladással küzdöttem, nem 2020 bubópestisével.

Nemrég lőttem egy képet a macskákról, amit azóta nem tudok eléggé imádni.


derp

2020. március 2., hétfő

Reggelem

A gyakorlatilag üres 62A villamoson leülök egy idősebb nő elé és olvasok. Egyszer csak beszélni kezd hozzám:
- Kutyus vagy cicus? - bök a táskámra, amin figyel néhány fehér szőrszál.
- Macska. - mosolygok.
- Érzem. - jegyzi meg a nő, drámaian köhécsel egyet, és a szája elé húzza a sálját. Arcomra fagy a mosoly.
- Átüljek máshová?
- Nem, nem kell. - szól elhaló hangon a sál mögül.
Így ülünk a Bosnyák térig, ő időnként kicsit sem drámaian köhög a sál mögött, én olvasok, a macskaszőrök bűnbánóan lesnek a táskámon.

Aztán beértem a gyakorlatra, ahol a gyakorlatvezető hazaküldött, ne haragudjunk, most derült ki valami sürgős, nem tud velünk foglalkozni.
Szóval elkísértem P.-t vásárolni és ittunk egy kávét.