Kérdem én, miért nincsenek jobban megbecsülve a takinénik? Nem a legkomplexebb feladat és nem igényel túl intenzív agymunkát, de a végzett munka céltalansága egyenesen arányos a strapásságával - vagyis az ember elkészül, megkönnyebbülve élvezheti a munka gyümölcsét kb öt percig, aztán lehet kezdeni elölről.

- egy óra takarítás utáni monológunkat hallották.

A héten elmentünk átvenni egy rendelést Medvegynek, és amíg ő intézte, én álltam a járdán és csodáltam a napfényben ragyogó tiszta bakancsomat - amikor elment mellettem egy random ürge, őis elismerően nézett a kérdéses bakancsra és rám mosolygott, hogy nice boots.
Az ilyen apróságoktól önt el mindig az öröm, hogy itt lakunk.
(határozottan nem flörtölés volt, mivel a szépséges cipőmet leszámítva úgy néztem ki, mint egy darab sz.r, szóval csak simán érdek nélkül volt kedves)

Ráébresztett, milyen nehezen is tapad meg egy-egy új szokás, amikor áthelyeztem a fürdőszobában a kéztörlőt a fürdő egyik sarkából a másikba, és lassan egy hét után még mindig oda nyúlok először, ahol már nincs törülköző.

Pont nemrég írtam róla, hogy milyen zen meg türelmes vagyok a macskával, erre életemben nem voltam még olyan közel hozzá, hogy kitekerjem a nyakát, mint ma, amikor görcsöktől fetrengtem a kanapén, ő meg jött és dorombolva elkezdte nyomkodni a hasamat.

Az egyik legérdekesebb új tulajdonságom, amit Purr és Pó mellett növesztettem, az a tárgyaim könnyű elengedése. 

Kiscicakorukban elég sok kábel elrágódott a lakásban, Purr eltörte a kedvenc és legdrágább butlers-es tányéromat, de vertek le könyveket, blurayeket, húztak ki szálat ruhákból - mi pedig csendben pótoltuk az esetleges veszteségeket és levontuk a tanulságokat, milyen óvintézkedéseket kell hozni legközelebb.

Ez annak kapcsán jutott eszembe, hogy tegnap beszéltünk a szüleimmel, küldenek nekünk csomagot és Medvegy navigált a lakásunkban, milyen holmijait szeretné a dobozba. Én csak a túrabakancsomat kértem, hogy a következő egzisztenciális krízsemnél ne a luxi bakancsomban gázoljak térdig a sárba, majd többszöri visszakérdezés után, hogy biztos csak ennyi?, rájöttem, hogy a fényképezőgépemnek végülis örülnék, de ja, ennyi.

(meg persze kértem még darált mákot)

De minden mást vagy pótoltunk már, vagy nem is hiányzik.

Ugyanitt közben váratlan örömöt lelek a meglévő dolgaim ápolásában: szeretem a konyharuháimat meg mikroszálas törlőkendőimet szép tisztára mosni, tegnap flow élmény lett egy gomb visszavarrásából a kabátomra és olyan szeretettel tisztítottam le a bakancsom nedves ronggyal és olajoztam be, hogy azóta boldog vagyok, ha ránézek, milyen szép! és milyen tiszta!

Nagyon új dolog ez nekem, lehet a korral jár, vagy csak olyan kevés inger ér most, hogy az agyam próbál kapaszkodót keresni a hétköznapi dolgokban.

Utóbbi idők legszomorúbb jelenete a Grey's Anatomy-ban, amikor két fekete szereplő leül a kb 12 éves fiukkal beszélni, hogy mit csináljon, ha a rendőrséggel van dolga. Rázott közben a hideg, pedig nem vagyok az a könnyen felkavarható típus.

Már jobban bosszantott, hogy töredezett a hajam, mint amennyire élveztem, hogy dehát milyen hosszú, szóval vágtam belőle egy jó öt centit. Még mindig nem találtam ki, mit akarok vele csinálni (mondjuk jelenleg amúgy sem kéne ekkora döntéseket hoznom), de addig is, legalább valamivel egészségesebbnek néz ki.

2020 számtalan parája közül dobogós, hogy ebben az évben sikerül a kis szervezetemben növesztenem valamit, amit amúgy simán időben kezelhető - lenne, ha eljutnék szűrővizsgálatokra.
Fogorvoshoz mentem egyedül, kimaradt idén a szemész és a bőrgyógyász, és a legfájdalmasabb, a nőgyógyász is.

Ma elmentünk kicsit sétálni, és elhagytuk a járt utat a járatlanért - aminek következményeként Medvegynek beázott a cipője, engem meg vádlin csípett a csalán.
De legalább jól szórakoztunk közben.

Szívfájdalom

Most megint annyira nem jó.
Apró lépésekben haladok, és valahányszor azt hiszem, innentől már nagyjából sínen vagyok és egyenletes az út felfelé, persze jön egy zuhanórepülés. 

Szóval tegnap több napnyi zuhanás után végre erőt vettem magamon annyi időre, hogy felöltözzek és kilökjem magam az ajtón (jéj amikor ennek is örülni kell).
Eredetileg egy rövid városi sétára készültem, csak aztán megláttam a távolban egy dombot és valahogy teljes bizonyossággal éreztem, hogy i want to climb that thing. Nekiindultam, és egy idő után kivettem a fülhallgatómat és lekapcsoltam a zenét, mert zavart - szóval csak hallgattam a saját lihegésem, a bakancsom cuppogását a sárban, a madarak meg a mókusok neszezését.
Elértem a kijelölt nézelődőhelyre, ahol valami csoda folytán teljesen egyedül voltam, ráérősen néztem az előttem elterülő várost és még a saját lakásunkat is sikerült beazonosítani, majd összeszedtem magam, legurultam a dombról és hazaindultam.
Többször is kicsit eltévedtem, de végül mindig segítség nélkül irányba tudtam rakni magam.

A gyönyörű városi bakancsom viszont azóta is az lábtörlőn várja, hogy levakarjam róla a sarat.

PSH kihívás - VI.

Egyre jobban látszik, hogy a végére maradnak azok a filmek, amiket ilyen-olyan okokból eddig halasztottam.

My boyfriend is back, 1993 - imdb 5.4
Ajánlom? - nem.
Újranézem? - nem.

Mi a fene volt ez a film?
Medvegy felajánlotta, hogy megnéz velem egy filmet a kihíváslistáról, én pedig rábíztam, hogy válasszon egy neki szimpatikusat. Tűnődve megkérdezte, hogy horrorfilm nincs is a listán? Ajánlottam neki ezt, mint horrorhoz legközelebb eső lehetőséget, de tényleg ezt szeretné? Nincs igazán garantálva a minőség, mivel ez még PSH karrierjének azon nagyon korai éveiből van, amikor a színészek nem válogatnak és kb. bármit elvállalnak, ami beszélő szöveggel jár.
Igen, ezt szeretné.
Biztos?
Biztos.
Szóval megnéztük, és egy roppant bizarr élményben volt részünk. A 90-es évekre jellemzően bugyuta és egyszerű volt, de összességében viszonylag jól szórakoztunk, néha még nevettünk is, de egyszer elég volt, köszönjük.

Hard Eight, 1996 - imdb 7.2

Ajánlom? - nem.

Újranézem? - nem.

Az eddigi Paul Thomas Anderson filmek közül ez tetszett a legkevésbé, nem fogott meg a téma, nem volt számomra érdekes. John C. Reilly-t egyre jobban szeretem, Gwyneth Paltrow pedig fiatalon, a pályafutása elvilegi csúcspontján sem volt valami nagy eresztés.
Az első felében csak az tartotta fenn minimális mértékben az érdeklődésemet, hogy vártam PSH-t, amint ez megtörtént, onnantól erőszakkal tudtam csak a képernyőre koncentrálni, a végén pedig már csak a háttérben ment, amíg olvastam.

The Talented Mr. Ripley, 1999 - imdb 7.4

Ajánlom? - igen.

Újranézem? - valószínűleg igen, a könyv elolvasása után.

Csak nem szabadulok Gwyneth Paltrow-tól: pont úgy jött ki, hogy egymás után néztem a kettőt, de ebben valamivel nézhetőbb volt. 

Előbb amúgy el akartam olvasni a könyvet, de úgy belassultam vele, hogy nem akartam tovább várni, aztán reméltem, az élmény majd bebikázza az olvasási tempómat. Matt Damon ennivalóan édes és kölyökképű (az elején), Jude Law pedig offenzíven és zavarba ejtően tökéletes, és mindketten a lehető legjobb választások a karaktereikre.

A könyvvel együtt nagyon jó élmény volt, csak a könyv kicsit ellustított: a szöveg elég lényegretörő és egyenes, a film ehhez képest nagyon diszkrét, oda kellett rá figyelni.

Mellesleg pedig:

Azt hittem, az utolsó hajgumim is használhatatlanra nyúlt, és már majdnem rendeltem 100 újat, amikor váratlanul találtam még kettőt a táskám aljában.

Ja, és reggel jött az értesítő, hogy megkaptam a pre-settled "előzetes letelepedett" státuszt.

Life is good.

Itt egy hiteles illusztráció arról, mit csináltam éppen, amikor megérkezett a hír az utóbbiról:

Biztosan nem az ágyon döglöttem egy szál pólóban meg bugyiban és próbáltam erőt gyűjteni a felöltözéshez, amikor pittyent a telefonom és észrevettem az emailt. 

De tény, a macska valóban mellettem punnyadt és nem volt lenyűgözve.

Legközelebb lerajzolom azt a pillanatot is, amikor megtaláltam a két hajgumit.

Boom boom boom, That's how it goes

Elszoktam tőle, hogy ennyire nem történik velem semmi, és erősen dolgoznom kell rajta, hogy ellenálljak a kísértésnek, lefeküdjek a földre és hagyjam elfolyni a napjaimat szürke egyformaságban. 

Mivel amúgy sem állok éppen a helyzet magaslatán, egy egészen kicsit nehezített a terep - másrészről viszont huszonnyolc introvertált év előnyével indulok ebben az egész karanténdologban, szóval ki itt az igazi nyertes..? 

Mondjuk kit akarok átverni, nincs itt nyertes, és énis csak a túlélésre játszom.

Napi sikerélmény: sütöttem ciabattát! Csupán úgy a fél napom van benne (oké, nem 12 óra folyamatos meló, de ezalatt x időnként foglalkozni kellett vele), és a ragacsos tésztával összetrutymákoltam a fél konyhát, de megérte, olyan elképesztően finom lett. Ezt a receptet használtam, jelentem, hülyebiztos, ha még nekem is sikerült vele boldogulni.

Tegnap BFF szabadnapos volt, vagyis hat órás maratoni skype-ot tartottunk. Azóta is meleg a szívem környéke, mert mindig, minden kapcsolatomat folyamatosan megkérdőjelezem, hogy biztos csak én erőszakolom magam a másikra - de vele sosem kérdés, hogy mindketten akarjuk a másikat az életünkbe. Nem tudok elég hálás lenni érte és imádom, hogy van közös bálnánk.

Brad Mondo meg minden hozzáértő valószínűleg szörnyülködne, de én nagyon elégedett vagyok a hajammal és állandóan kiengedve hordom, mivel felvidulok, amikor meglátom. Pedig a szőkítés egy pontján már azt mérlegeltem, hogy oké, régóta esedékes egy vágás és amúgy is régen volt rövid frizurám.

Medvegy meg rám szólt, hogy mikor lesz már pink az egész, ő azt szeretné. Oh god.

Azt hittem, kevésbé fognak felbaszni a magyarországon történtek, ha már kívül leszek a határon, de nem. Közben persze megerősít a döntésben, hogy jó nekünk itt, nem megyünk vissza, de ettől még vannak otthon barátaim, családom, egy másik macskám...

Amúgy teregetés közben jutott eszembe, hogy honnan jön a "kiteregetni a szennyest" szófordulat? Mármint a tiszta ruhát teregetem ki, a szennyes csak punnyad a kosárban, vagy én csinálok valamit rosszul..? Esetleg az a kínos, hogy az illető a koszos ruhát rakja ki nyilvánosan száradni? De ez tisztával is ugyanolyan ciki, nem? Engem legalábbis zavarba hoz, amikor az udvaron látom a család alsóit kiterítve száradni. Sehogy sem értem.
(vagy ez olyan, mint a "vaj van a füle mögött", ami nincs, vagy van VALAMI a füle mögött, vagy vaj van a FEJÉN, amit valahányszor hallok, a szívemhez kapok az általános iskolás Bendegúz nyelvÉSZ versenyes okleveleimmel)

Nagyon fura volt úgy színdarabot nézni, hogy közben oversized pulcsiban és leggingsben hevertem az ágyon a macskával, és még vécére is ki tudtam menni - közben. Csak kicsit szomorodott bele a lelkem, amikor nem tudtam tapsolni a végén, meg amikor magam elé képzeltem a Madách teret, ahol amúgy lebzseltem volna a darab előtt-szünetben, és a 74es trolibuszt, amivel hazamentem volna, de még így is rettentően feltöltött az élmény.
És le a kalappal az Örkény csapata előtt, nagyon profin megoldották az egészet.

Utcán sétálva
M: Miért mosolygott ránk ez a nő..?
Én: Mert én mosolyogtam rá először.

Furcsa időket élünk, de igyekszem a legtöbbet kihozni belőle. Anyukám meséli, hogy milyen ingerült ő és a környezetében mindenki, ehhez képest amikor mi naponta eljárunk egészségügyi sétánkra, igyekszem mindenkire mosolyogni. És mondanám, hogy próbálok vidámságot csempészni a világba, de csak továbbadom azt, ami engem ér: tény, hogy nem találkozunk sok emberrel, szóval nem nagy a mintaszám, de mindenki odafigyel a másikra és türelmes. Ma a boltban az eladó bocsánatot kért, amiért öt percet sorban kellett állnunk, nekem meg az járt a fejemben, hogy miért kér bocsánatot, részben neki hála adatik meg a minden napi digestive kekszünk meg vegán csokink.

Szerencsés vagyok, szerencsés vagyok, szerencsés vagyok.

Be my bad boy, be my man

A trükk, amivel 200%-kal élvezetesebbé tudom tenni saját magam számára a házimunkát: népszerű számok nightcore mixét hallgatom közben.

Hetekkel ezelőtt megrendeltem Truman Capote életrajzát, és szégyentelenül lassan (nem túlzok, kb 1 oldal/hét) haladtam vele, annyira untam. De tegnap végre átlökdöstem magam a gyerekkorán, és aztán hajnali fél kettőig olvastam, mert nem bírtam letenni. 

Ma végre összeszedtem magam és vettem bleach-et a hajamra, hogy a pink festék még jobban érvényesüljön. Életemben először világosítottam a hajam, és amíg az elsőnek bekent tincs el nem kezdett erőteljesen szőkülni, tök laza voltam, mert pfff yolo valami lesz, ez csak fun.
Aztán persze tök foltos lett a végeredmény, de szerencsére nem sokáig, mert gyorsan rákentem a pinket és azóta ismét teljes a boldogság. De szerintem ez nem az utolsó alkalom volt, hogy magamnak piszkálom a hajam, mert atyaég de jó szórakozás.
A haj meg haj, majd lesz vele valami, max visszanő.

Nem használtam fel a sapkát, de mint kiegészítő megtetszett.

(plusz erősen pigmentált, élénk festékkel dolgozni hófehér falú, bérelt lakásban - extra adrenalin)

Holnap meg színházba megyek, méghozzá az Édes Annára az Örkénybe.

PSH kihívás - V.

Mission: Impossible III, 2006 - imdb 6.9
Ajánlom? - igen is meg nem is, de inkább nem.
Újranézem? - kizárt.
Nem voltam hajlandó megnézni az első két részt, szóval az elején kicsit zavart, hogy kicsoda Tom Cruise és mi történik itt, de gyorsan belejöttem, elvégre a sztori nem éppen egy Trónok Harca.
Ebből adódóan a film maga elég uncsika, PSH elég durva overkill a kétdimenziós film egydimenziós főgonoszához (akinek egyetlen tulajdonsága, hogy nagyon gonosz), viszont a repcsis "gonosz és fenyegető vagyok" monológ meg a nyitójelenet miatt megérte megnézni.
Ja, és határozottan öregszem: tudván, hogy Tom Cruise maga csinálja az akciójeleneteit, már nem az járt a fejemben, hogy hú le a kalappal, hanem hogy de kurvára örülhetett ennek a rendező meg a stunt coordinator, Tom biztosítótársaságáról nem is beszélve.

Ez a jelenet meg vicces volt, csak erre tudtam közben gondolni..

The Savages, 2007 - imdb 7.1
Ajánlom? - nem, de nem azért, mert rossz a film.
Újranézem? - lehet, mert mazochista vagyok.
A történet itt sem komplikált, két testvér nyakába szakad a tőlük elidegenedett apjuk demencia miatt szükségessé vált otthonba helyezése. A béna magyar cím ("Apu vad napjai") vígjátékot sejtet, de ez nagyon nem az: az egész lehangoló, sötét és hideg, még a humor is a szereplők nyomorán röhög és csak a jelenet végéig feledteti az általános nyomorúságot, amit a film feldolgoz.
Összességében nem erre számítottam, és kicsit mélyebben is érintett, mivel a családunk pont nemrég került eléggé hasonló helyzetbe (kétszer is, egy év különbséggel). Szinkronnal tudtam csak megnézni, ami elég sokat elvesz a film élvezeti értékéből: ha újranézem, mindenképpen eredeti hanggal lesz.

When a Man Loves a Woman, 1994 - imdb 6.6

Ajánlom? - nem.

Újranézem? - nem.

Egy unalmas "dráma", amiben a legnagyobb dráma az volt, hogy Meg Ryan milyen szép volt itt még és később mennyire nem lett az. Eléggé untam, láttam már ugyanezt a témát jobb feldolgozásban (Míg tart a bor és friss a rózsa, 1962), szóval közben tornáztam.

State and Main, 2000 - imdb 6.7
Ajánlom? - igen.
Újranézem? - talán.

Aranyos film egy filmforgatásról.
Semmi extra nem volt, könnyű, cuki, alkalmanként váratlanul humoros. A szavazás tükrében pedig ez a párbeszéd különösen vicces volt:

"- You believe that?

- I do if you do.

- But it's absurd.

- So is our electoral process. But we still vote."

Nagyon szeretem az ilyen kérdéseket, és most MM-nél láttam újra, szóval loptam és lőn.

1. Where did you grow up?
Budapesten születtem és jártam óvodába, 6 éves koromban kiköltöztünk az agglomerációba Veresegyházra, de továbbra is Budapestre jártam oskolába. 15 voltam, amikor visszaköltöztünk Zuglóba, és több, mint tíz évig a 74-es trolibusz vonalán éltem az életemet.

2. Where do you currently live?
Angliában, Nottinghamben - még elég új ez az infó nekünk is, nagyon fura így leírni.

3. Who is your first best friend?
A legelső Vera volt - mivel a szüleink már előttünk is közeli barátok voltak és mi nem egészen egy év különbséggel születtünk, adta magát, hogy sok időt töltöttünk együtt. A szüleink mai napig összejárnak, de mi nem keressük egymás társaságát: nem vesztünk össze, nem volt látványos "szakítás", egyszerűen csak nagyon különböző személyiségekké nőttünk fel.

4. How tall are you?
178 centi.
Nem, nem kosaraztam soha, bár elég sokszor próbáltak rávenni.

5. Dogs or Cats?
Macskák. Macskák vettek körül egész életemben, imádom a független kis lényüket, a logikájukat, még a hülyeségeiket is, meg azt, amikor rosszak. A kutyákat csak messziről és rövid időre kedvelem, utcán, másoknál, de saját sosem kéne.

6. Funniest moment throughout high school?
Fúha, ilyenkor persze nem jut eszembe semmi, de elég sok volt, viszonylag jól szórakoztam meg mókás társaság voltunk.
Nem a legmókásabb, de véletlenszerűen kiválasztott pillanat, amikor ottalvós lánybulit tartottunk az egyik osztálytársamnál, és annyira ráfüggtünk a Paris Hilton öribarit keres c. minőségi dokureality-ra, amit másnap reggel éppen maratonban adtak a Viasaton, hogy szegény házigazdának gyakorlatilag úgy kellett kirúgnia minket, hogy neki amúgy mostmár programja lenne - mi pedig kiszámoltuk, ki lakik a legközelebb, és átrohantunk hozzá folytatni a maratont.

7. What year were you born?
1992.

8. Are you in/have you gone to college?
Érettségi után tettem egy éves kitérőt az ELTÉ-n kémia szakon, majd tovayolóztam az SE ETK-ra dietetikusképzésre, amit nem kevés időhúzás után 2020 nyarán, a pandémia közepén fejeztem be.

9. What is your favorite drink?
Szörnyű szokás és nem kéne reklámoznom, de nem szeretek inni, vizet szoktam, mert muszáj.
Alkoholból pedig nyilván az Aperol Spritz, mint minden fehér lánynak Európában 20 és 40 év között.

10. What is your spirit animal and why?
Macska, doh.

11. You’re wearing perfume, what scent is it?
Manapság pont nem hordok semmilyet, mivel a költözéskor nem hoztam magammal és venni még nem volt érkezésem - de a nyári illatom valamilyen Nina Ricci, többnyire az almás kiadásból, a téli pedig az Armani Code Satin kiadása.

12. Tea or Coffee?
Egyértelműen kávé, teát csak a tudatos hidratálás miatt iszom, vagy ha beteg vagyok, de élvezeti értéke nincs sok számomra.

13. What are your life goals?
/cries/ I DONT KNOW
Jézus atyám, köszönöm az egzisztenciális krízist. Életben és boldogan tartani Medvegyet és a macská(i)nkat, később reprodukció után az utódunkat is, esetleg magamról sem megfeledkezve.
Nagyobb, közhelyesebb cél, hogy szeretném valamilyen módon jobbá tenni a világot - nem az egészet, de a kis mikrokörnyezetemet, és esetleg valami maradandót alkotni. De kinek nem ez a célja az életben.

14. What sports do you play or have you played?
Szégyen, de sosem sportoltam hosszabb ideig kitartóan. Gyerekkoromban úgy öt évig jártam lovagolni, de miután véget ért, mindig csak kipróbáltam ezt-azt, sosem tartottam ki semmi mellett. Kamaszként jártam egy évet Krav Magázni és egyet jógázni, utána hatalmas kihagyás után, 25 évesen kezdtem csoportos ugrabugra órákra járni, ami mellett kitartottam a pandémiás konditeremlezárásokig.

15. Have any books you read changed your life?
Nem tudok konkrét olvasmányt kiemelni, de erősen hiszek benne, hogy az olvasott könyveim is formálták ha az életemet nem is, de a gondolkodásmódomat mindenképp. Amik most eszembe jutnak az utóbbi öt évből:
- Tara Westover: Educated - egy amerikai lány küzdelme az elmebeteg családjával azért, hogy tanulhasson (meg néha az életben maradásért is);
- Szvetlana Alekszijevicstől bármi - elég kemény témákkal dolgozik;
- Alekszander Szolzsenyicin: Rákosztály és Ivan Gyeniszovics egy napja - egy hosszú és egy rövid olvasmány, de mindkettő ugyanúgy kísért azóta is;
- Donald Ray Pollock: Mindig az ördöggel;
- Anonyma: Egy nő Berlinben - egy berlini újságírónő naplója a Második Világháború közvetlen vége utáni állapotokról.

16. What is your favorite movie?
Örök kedvencem a Schindler listája, egy időben hetente megnéztem, aktuális kedvenc a Capote.
További kedvencek: Doubt, Jane Eyre, Conjuring 1-2, Liza, a rókatündér, Csupasz Pisztoly sorozat (szigorúan magyarul).

17. Who are your favorite YouTubers?
Aktuálisan YourMovieSucks Adam (filmek), KrimsonRogue és Dominic Noble (könyvek-filmek), Lindsay Ellis és Contrapoints Natalie (videóesszék) és Micarah Tewers (kaotikus tartalom diy ruhakészítésnek álcázva).

18. Do you speak any languages and how well?
Angolból és németből van középfokú nyelvvizsgám, angol azóta fejlődött, a német felejtődött (ami eléggé fáj, mivel előbbi kényszer volt, utóbbi pedig passion project).
Fun fact: tanultam olaszul egy, héberül TÍZ évig, és most kb ugyanolyan szinten vagyok mindkettőből: tudok felolvasni meg rákérdezni erre-arra, hogy hol van, de az útbaigazítást már nem fogom érteni.

19. Are you single or taken?
mArRiEd.

20. What is your idea of your dream date?
Hosszú séta a városban, a végén benézünk egy könyvesboltba és kávézunk. Mivel ez dream date, a kávézó a könyvesboltban van, az évszak ősz és séta közben gesztenyefák alatt is elmegyünk, és a zsebembe gyűrök néhány gesztenyét.

21. How long was your longest relationship?
Még mindig tart, 2009 októbere óta.

22. How would you describe your fashion sense?
Egyszerű, főleg fekete-fehér kiegészítve mókás macskás pólókkal, összességében smart casual (vagyis fekete nadrág/ruha, blézer). Nem szeretek túl sok energiát fektetni a ruházkodásomba, de nyilván szarul sem szeretek kinézni, szóval igyekszem jól kombinálható ruhákkal megtölteni a szekrényem.
Bár nehéz erről úgy írni, hogy kb fél éve nem megyek sehova sem, szóval többnyire fekete leggings és mókás póló van rajtam.

23. What is your go-to hairstyle?
Leengedtem és kifésülöm.
Az előző kérdésből már kiderült, hogy lusta darab szar kényelmes vagyok, ha a kinézetemről van szó, szóval általában csak kontyba csavarom a hajam fejem tetején, ehhez képest már a kifésülés is effortnak minősül.

24. How many siblings do you have?
Egy nővérem, aki tizenhárom évvel idősebb nálam.
Igen, ugyanazok a szüleink, csak megszületett a nővérem, a szüleink sokat vártak, majd megszülettem én. 

25. What is your go-to fast food order?
Nem eszem fast food-ot, ha félévente egyszer mégis megyünk, Medvegy krumplijából szoktam lopni.

26. Do you use a PC or a Mac?
Mac.

27. Your most memorable childhood memory?
Sok szép emlékem van, talán a legkorábbi és leginkább jelentős, amikor négyévesen tüdőgyulladással kórházba kerültem és hosszú kezelés után végre hazamehettem: ülök a magas ágyon és lóbálom a lábam, amíg nézem, hogy a szüleim az üvegablak túloldalán beszélnek a doktornővel, majd anyukám beront, olyan szorosan átölel, hogy fáj, apukám pedig kiveszi a bőröndömet az ágy alól és elkezd csomagolni.
Otthon a hazatérésem örömére kaptam egy görkoris barbit, aminek hajlottak a térdei.

28. What are your morning, evening routines?
- Medvegy kel előbb, amíg ő foglalkozik a macskával (megnyomkodja-megeteti) és csinál nekem kávét, addig én az ágyban fetrengek és próbálom rávenni magam, hogy felkeljek pisilni. Miután ez megtörtént, hideg vízzel leöblítem az arcom, hogy kicsit felébredjek, kitámolygok Medvegyhez, megmelegítem az előző este bekészített zabkásámat és leülünk a kanapéra valamilyen aktuális kedvenc youtube videónk elé.
- Miután Medvegy hosszan győzköd, hogy mostmár szeretne aludni, abbahagyom az aktuális tevékenységemet és elvonulok zuhanyozni. Megállapítom, hogy kéne valamilyen arcápolási rutin, de nem most, mert ???. Amíg Medvegy is fürdik, bekészítem a másnapi zabkásámat, lekapcsolom a tévét-villanyt, ellenőrzöm az ajtót-ablakot és átvonulunk a hálóba, ahol teszek be zenét és még olvasunk elalvás előtt, vagy ha fáradt vagyok, csak agyatlanul instát-9gaget görgetek, amíg ki nem esik a kezemből a telefon.

29. Do you have any bad habits?
A legrosszabb a halogatás: szeretem várni az inspirációt, mert anélkül nyilván semmit sem érdemes csinálni, nem..?
(de, de igen, sőt, akkor a legfontosabb)

30. Tell us one thing about you that we wouldn’t know?
Több ismerősömnek is onnan jut eszébe a szülinapom, hogy ha a 9/11es terrortámadások évfordulójától hangos minden - akkor elfelejtettek előző nap felköszönteni.
Képzettársítások, amiket az ember nem akar magának, aztán mégis megtörténnek.

Úgy követem az amerikai elnökválasztás híreit, mintha számítana. Az előzőnél még a magentaszínű multinál dolgoztam, és reggel az irodába beérve értesültem a hírekről, most pedig majd a második lockdown első napjának reggelén fogom. Hogy változnak az idők.

Az előbb kinyitottam az ablakot, és határozottan tél-illat volt. Az évszakok is változnak, nem csak az idők.

Világ legjobb dolga, hogy a könyvtár online is működik: beléptem a honlapon a könyvtárjegyemmel, és magazinokat tudok digitálisan olvasni, de még e-könyvek is elérhetőek. Ez még mindig ingyen. Mind=blown.

Cold cold cold

Nagyon akarok írni, de aztán valahányszor leülök a blogger elé, elfogy a mondandóm.

Pedig történnek dolgok, Medvegy egy teljes hete dolgozik! Még nem akarjuk elkiabálni, de tetszik neki, a feladat izgi, a munkatársak szimpatikusak, és a vírushelyzet miatt teljesen home office-ban van.
Lassan bele merem élni magam, hogy itt élünk.

Közben egyre hidegebb van, de próbáljuk húzni az időt, amíg be kell kapcsolni a fűtést, szóval mindenféle alternatívát bevetek: vettünk puha plédeket, ma vadásztam magamnak charity shopból sárga pulcsit itthonra, még a sütéshez is több kedvem van annak tudatában, hogy akkor be lehet állni a sütő mellé. De a piszkos trükköktől sem riadok el, mint pl az ölemben tárolni a macskát - ha még arra is ráveszem, hogy betakarhassam magunkat a fentebb említett puha pléddel, tökéletesen melegen tudja tartani a hasam-combom. Mint egy bio melegvizes palack.

Pont Medvegy szülinapján kezdődik az egy hónapos lockdown, most már rutinosan készültünk rá, valahogy nem visel meg annyira a tudat, mint tavasszal. Az egyetlen sürgős dolog, amit ma gyorsan beszereztem, melegebb edzőruhák mindkettőnknek, hogy valamit csak tudjunk sportolni addig is.
Amióta bármikor elérhető a Primark, minden valaha volt vonzerejét elvesztette, csak akkor megyek, amikor nagyon nagyon muszáj - mert tény, rendkívül praktikus, amikor valami konkrét ruhadarab kell, aminél nem annyira szempont a csúcsminőség (vagyis nem akarok rá sokat költeni) és nincs időm charity shopokat járni.

Kéne egy fotósorozatot indítanom, amikor madarakat piszkálok, elvégre leginkább ebben merül ki a kapcsolatteremtésem a helyiekkel, haha.
Amúgy még nincs igényem nyitni új emberek felé, inkább a külső kényszert érzem, hogy "kéne", elvégre ezt illik, amikor az ember új országba költözik. Biztos eljön majd ennek is az ideje, csak nem most.