Agyvérzést tudok kapni, amikor a könyvtári tankönyvekben a kulcsszavak vagy érdekes mondatok ki vannak húzva ceruzával, esetleg TOLLAL VAGY SZÖVEGKIEMELŐVEL.
A múltkor egy olyan példányt sikerült kifogni, amit egy ceruzás kretén olvasott előttem, ki is radíroztam mindent, még mielőtt én belefogtam volna a tanulásba, de ha csak az utóbbi kettővel kiemelt könyv áll a rendelkezésemre, inkább hagyom a fenébe.
Soha nem értettem, hogyan lehet valaki ekkora gyökér, hogy nem képes felfogni: ez nem a te példányod cseszd meg, más is szeretné még használni. Ha én könyvtárban dolgoznék, csakis makulátlan állapotban venném vissza a könyveket.
(én amúgy a saját könyveimet sem szeretem kiemelni, kijegyzetelem és azt színezgetem - ez alól az anatómiakönyvem kivétel, ahol az ábrák mellé halványan, ceruzával odaírtam a képleteket, mert zavart, hogy folyton keresgélni kell a neveket a számozott felsorolásban)
Én elvesznék egy könyvben, ha nem firkálhatnám össze. Olyan szépeket tudok néha alkotni. :D Könyvtári könyvvel meg úgy vagyok, hogy lefénymásolom a fontos oldalakat, és akkor arra firkálok. Nem kerül sokba a fénymásolás, főleg, hogy a környékben és az egyetemi fénymásolókban is vannak egyetemista kedvezmények, és fele annyiért lehet fénymásolni...
VálaszTörlésSaját könyvével mindenki azt csinál, amit akar:D Én általában tisztelem a könyveimet, de amit nem szeretek (kötelezők, annyiranemtetszikek) lazán beszamárfülezem, vagy lapokkal lefelé, nyitva leteszem, ha nincs nálam könyvjelző.
TörlésDe a könyvtári könyvet, ami "közös"... Arra én jobban vigyázok, mint a sajátomra: nem eszek fölötte, nem hajítom be csak úgy a táskámba, stb., ezért kicsit megvisel, hogy más így kisajátítja-.-