Blogvember 2.

Ma reggel azzal keltem, hogy frufrut akarok, szóval egész nap basztattam az ismerőseimet hogy ajánljanak fodrászt, aztán meló után rohantam egy nagyon progresszív genderneutrális szalonba (so woke) ahol kaptam egy új hajat.
Még nem tudom, mit szólok hozzá, lehet nem állom meg és belevágok még mert nem elég frufru.

Viszont a viccet félretéve, a szalonba szerintem vissza fogok menni - rászoktam, hogy magamnak vágom a hajam, az utóbbi tíz évben ez volt a harmadik fodrászlátogatásom. Mindig vártam a wow érzést, amit a reklámokban mondanak, a 'the salon feel'-t, ehhez képest mindig csak lemerülve, lehúzva és közepesen csalódottan távoztam. Nagyon nem szeretem a kínos smalltalkot, gyűlölöm ha más mossa a hajam meg nyomkodja a fejem, az eredmény meg többnyire kiábrándító és ritkán múlja felül azt, amit magamnak csinálok otthon. Ez volt az első, hogy pattogtam utána az utcán és néztem magam a tükröződő felületekben, és ez bőven megért 31 fontot.

Blogvember 1.

Csupán három évtizedes lemaradással de megnéztem a Practical Magic-et és nem tetszett. Az pedig végképp nem segített amikor megtudtam, hogy Nicole Kidman haja paróka, hát tényleg semmiben sem lehet már hinni ezen a világon.

De csupán emiatt a ruha miatt megérte megnézni, egy életem egy halálom, de én ezt vinteden levadászom (bocsánat).

Milyen szinten kell delusional-nek lenni, hogy elhiggyem, hogy ez a ruha belőlem is Sandra Bullock-ot csinálna.

Unalmas felnőtt dolgok

Vettünk egy új Shark porszívót, ami már önmagában a (múlt) hónap híre (volt), de aztán kiporszívóztam vele a kocsit, a végére folyt rólam a verejték, de a büszkeség, az öröm, ah de megérte, Brit Fiúnak percekig mutogattam utána hogy 'és nézd ezt! hogy csillog! meg ez is! milyen szép tiszta!'.
Azóta újra tiszta retek meg morzsa, hála annak hogy a kocsiban élünk, de na, az egy nagyon jó hét volt, amíg tartott.

Az a fura érzés, amikor veszek valamit vinteden, és érzem, hogy frissen van mosva és tiszta, de ez más tisztája és fura szagú, és kábé két ujjal fogom meg és dobom be a mosógépbe.

Voltam rákszűrésen meg vérvételen, pacsi nekem meg elismerés. A rákszűrés csak másfél évvel volt megcsúszva (még a laza angol mérce szerint is, ami kétévente ajánlja, ami amúgy mi a fasz), a vérvétel meg... 

Közben kalóriadeficitre raktam magam, mert unom, hogy van rajtam öt kiló ami elválaszt attól az elképzelt csodálatos élettől, ami az enyém lehetne, ha öt kilóval kevesebb lennék - hogyan magyarázzam el azt az érzést, amit szerintem minden második nő ismer. És nyilván túlzok, de annyira azért nem. Az első néhány nap kemény volt, de úgy egy hét után általában megtörik az ember lelke, és onnantól már rezignáltan porciózza a reggeli zabot és a kávázóban csak kicsit fáj americanót rendelni szójatejjel, miközben a partnere gond nélkül kéri ki az ő mokkáját meg mellé egy pisztáciás croissant-t.
Amúgy miért ilyen kegyetlen a természet velünk, nőkkel.

Hetek óta írom ezt a faszom bejegyzést, mert elvileg jól vagyok de csak nem találom a hangom manapság.

Ezt meg Brit Fiú vette nekem Oxfordban egy street artisttól tíz fontért, ott készült előttünk, imádtam, azóta bekeretezve van a kandallón.

Közben már rég visszamentem dolgozni, még mindig nehezen fogom fel az én hülye szláv fejemmel hogy ha rossz mentális egészségre hivatkozva jelentek beteget, az nem csak teljesen valid, de utána a menedzsereim aggódva kérdezik mit tudnak tenni értem és miben tudnak változtatni, hogy nekem jó legyen.

Múlt héten kedden interjúztam Project Adminnak egy másik céghez, pénteken meg hívtak hogy after careful consideration meg a szokásos recruiter faszságok (nem tudom feltűnt-e a csajnak hogy gépeltem miközben beszélt mert folytattam a munkát). Ez most nem érződött olyan tragikusnak, a pszichiáterem eléggé belém verte előtte hogy ez nem személyes meg a szokásos, és valahogy most kezdem elhinni.

Egy ideig aggasztóan csak a macskákról szólt az életünk, és nem a jó értelemben - de most valahogy teljesen beálltunk egy nagyon jó egyensúlyba, minden egészségügyi probléma kezelve lett, belőttünk egy rutint ami mindenkinek jó és sikerült őket úgy megnevelni, hogy manapság semmi bajunk nincs velük, csak öröm forrásai a kis szőrösök. Amit meg rosszalkodnak az cuki, pl. Dave már-már aggasztóan szociális, három szomszéd is jelentette, hogy benézett hozzájuk körülnézni. Szerencsére mindenki macskás errefelé szóval inkább vidulunk a helyzeten, meg gondolom azis segít hogy hát nézzetek már rá milyen döbbenetesen aranyos.

Mi történt még.

A hőségben kiszáradt a kert teljesen, de én csak ültettem néhány új növényt, plusz rukkolát. Aztán persze jól elfejtettem, melyik bödönben melyik van, szóval majd ha kinőnek, kiderül.

ignore me I'm just being dramatic

Hétfőre jutottam oda, hogy már szorított a mellkasom minden email meg slack értesítéstől, szóval kedd reggel beteget jelentettem. A leírtak alapján úgy tűnhet mintha legalábbis egy atomreaktorban dolgoznék vagy a fronton, és nem egy irodában ahol a legnagyobb igazságtalanság ami ért manapság, hogy rám szóltak, hogy ne nyomkodjam már annyit a telefonomat ha a menedzsment látja.

Szerencsére van magán egészségbiztosításom szóval kitöltöttem egy kérdőívet és ma átbeszéltük egy szolid órán át, csak négyszer sírtam el magam és megbeszéltük high anxiety, moderately high depression and low self esteem, mit szólnék egy kognitív viselkedésterápiához? Mondtam, hogy oké, és azóta szorongok hogyan jelentsek beteget a hét hátralevő részére, mert korábban mindig bejártam amikor szarul voltam és sosem kaptam érte medált.

Kicsit éreztem hülyén magam amúgy amikor végigvettük a szakemberrel a szorongásom tárgyait, ő mindegyiken aggódva végigkérdezett, nekem meg be kellett vallanom, hogy extrém módon szorongok az alábbiakon:

~ meló ~ veszélyben a munkám, toxikus a környezet, nagy a nyomás? ja nem, van munkám, ami uncsika de nem vészes, a főnökeim kicsit túl lelkesek de összességében jófejek és támogatóak, munkatársakkal jól kijövök.

~ anyagiak ~ adósságom van, nem jövök ki a fizetésemből? nincs semmilyen hitelem vagy tartozásom, van megtakarításom és minden hónapban félre tudok tenni valamennyit.

~ kapcsolataim in general ~ vannak mellettem, tudok valakihez menni, ha beszélni akarok? Brit Fiú az oka, amiért segítséget kértem, olyan türelmes és támogató, amennyire egy neurotipikus partner csak tud, Medveggyel változatlanul abnormálisan normális a kapcsolatunk, BFFnél Bbb Ft el se tudnék képzelni, és manapság a nővéremmel is kezdünk közel kerülni egymáshoz.

~ veszteség, ami ért ~ látja beírtam a kérdőívbe hogy elveszítettem valakit az elmúlt egy évben, milyen kapcsolatban voltunk? ...a macskám volt.

Szóval ja, semmi konkrét veszély vagy stresszforrás nincs az életemben én meg alig tudok funkcionálni a stressztől, haha, mekkora szerencsecsomag vagyok már.

...szóval a mai napom szabad lett, Brit Fiúnak dolga van, én meg csak kivettem egy szabadnapot szimplán logisztikai szempontokat figyelembe véve. Melótól próbálom elszeparálni magam, a munkám nem én vagyok, csak lehetővé teszi, hogy kifizessem az életet ami viszont már én vagyok meg egyéb inspirációs blabla, de na, elfáradtam kicsit.

Na de a szabadnap eddig isteni, az volt a tervem hogy elmegyek biciklizni, de aztán rámfeküdt a macska szóval csak bugyuta magazinokat olvastam az ágyban meg toltam az avokádós pirítóst meg karamellás kávét miközben true crime ment a háttérben.

Dave-et kezdem tényleg megszeretni, de még mindig elsírom magam, ha túl sokáig gondolok a malacra, aztán meg röhöghetek a saját idiotizmusomon hogy na, még véget sem ért a nyomormóka és már fel is iratkoztam a következő körre.

Mindenesetre neki egy fokkal jobb biztosítót választottam mint a malacnak annó. Utálom hogy már ilyenekre gondolok és hiányzik a pökhendi érinthetetlenség amit egy egészséges meg életben lévő kisállat gazdájaként éreztem.

Az új hobbim, hogy jelentek minden fotót vinteden, ami AI edited. Faszom kivan hogy ilyen időket élünk.

Jövőhéten megyünk Skóciába egy halál faszán lévő kis házikóba, várom nagyon, most szükségem van a kikapcsolódásra tényleg.

Dave túlélte a herélést, minden gyógyul szépen.

Viszont szavak nincsenek rá, mennyire gyűlölöm a brit állatorvosi ellátást, egyrészt hogy kikúrt drága, másrészt meg hogy hülyének vagyok nézve - amikor az orvos egylélegzettel elmagyarázta, hogy egy háromperces műtétről van szó icipici sebhellyel, de azért legyen szerencsétlen macska bezárva a lakásba meg tölcsér a fején tíz napig, és ja két postop check is lesz majd, biztos ami biztos.

Mondanom sem kell tölcsér addig volt rajta, amíg rá nem jöttem, hogy kell levenni, majd két perccel később ki is rongyolt az udvarra, és a két postop checkből egyen tervezek megjelenni - Brit Fiú majdnem agyvérzést kapott, ő olyan háztartásból jön, ahol betartjuk, amit az orvos mond, én viszont olyanból, ahol pff no gods no masters. Na de már szokja.

Budapest meg jó volt, intenzív, gyakorlatilag minden percem be volt táblázva, aztán (miután hajnali 3kor keltem, hogy kiérjek a reptérre) Brit Fiú felvett a reptérről reggel 9kor és elmentünk Alton Towers vidámparkba és végighullámvasutaztuk a napot. Imádom, hogy ugyanazon a fordulatszámon pörög, amin én.

Rég volt ilyen jó magyarnak lenni, és az instagramom manapság egy őszintén boldog hely (abban a napi egy órában amit engedélyezek magamnak).

Brit Fiú nyírja a füvet, szóval én a házba zárva szomorkodom a macskákkal, mindannyian mennénk ki a zöldbe meg a friss levegőre. Időnként kinézek a Brit Fiúra, akinek ránézésre a fasza kivan a zölddel meg a friss levegővel, de na, a kötelességek amik a pénisszel járnak.

Nem kaptam meg a gyakornokságot, womp womp. Kaptam viszont feedbacket amivel kitörölhetem a seggemet full pozitív és kb csak dicséret, szóval tököm tudja miért nem én, de már őszintén meg sem lepődtem, minden csupa nem nem nem meg 'unfortunately, -' manapság.

Jövőhéten megyek haza Budapestre, hát a hátam közepére nem kívánom, de néha muszáj.

Nagyon nem szeretem az AIt meg ChatGPT-t, etikátlan, tönkreteszi a bolygót meg az internetet - de néha verhetetlen, és órák kutatómunkáját meg napok kísérletezését spórolja meg nekem, pl múlt héten voltam edzeni, csináltattam magamnak egy edzéstervet ChatGPT-vel, hát utána három napig nyögve mentem a lépcsőn, kicsit erős lett.

Dave megkapta az oltásait meg a microchipjét, szóval mostantól kicsit bátrabban is ki merem majd engedni, eddig csak szigorúan supervised outdoor time volt (a mellékelt fotón éppen kintről dolgozom, hogy tudjon kicsit ugrándozni a jó levegőn). Édes kicsi husi olyan elesett az állatorvos után, mintha önmaga árnyéka lenne.

Update a sétálópadról: most is azon sétálok, itthonról meló közben meg felpattanok és dolgozok 1-2 órát a padról. Kicsit trükkös volt az elején amíg kikísérleteztem azt a sebességet, amivel még tudom az egeret precízen mozgatni az excel táblázaton, de azóta nagy a szerelem, imádom, és beszéljen helyettem a statisztika: nyíllal jelöltem nagyjából mikor vettem. A lépésszámot meg akarom majd növelni még, az utóbbi napokban pihennem kellett mert lesérültem kitörések közben és fájt a seggem.

A héten volt egy interjúm egy belsős "gyakornokságra" amiről cégen belül mindenki már ilyen idegesítő pátosszal beszél, hogy mekkora lehetőség meg ugródeszka a karrierednek. Nyolc embert vesznek fel, huszat interjúztattak és elvileg nagyon sokan jelentkeztek idén (100+), szóval a menedzserem külön odajött gratulálni, hogy már idáig eljutni is mekkora kiváltság és az interjú önmagában micsoda tapasztalat lesz (insert corporate eyeroll).
Már túlságosan belefáradtam ebbe az egész munkadologba amúgy, a jelentkezésem erre a "szupergyakornokságra" konkrétan a határidő napján este 9kor küldtem be miután nap közben elfelejtettem, és néha munka közben görgetem az indeedet és unottan nyomom az "apply" gombot mindegyik melóra, ami fizet eleget és nem hányok a munkaköri leírástól.
Eh, majd meglátjuk.

Letöltöttem egy appot ami limitálja a napi használatot bizonyos appoknál és limitáltam az instagramot napi 6x10 percre, és esküszöm sokkal boldogabb azóta az életem. Letörölni nem akartam, mert gyenge szar vagyok szükségem van a dopaminra, csak na, doomscroll, brainrot, hurr durr, vissza akarom kapni a kreativitásomat.
Észrevételek: nyilván eleinte görgettem helyette mást (vinted, reddit, substack), de mivel azok közel sem okoznak akkora dopamin-löketet, inkább olvasok helyette. Ja és azokat a napi 10 perceket is sokkal jobban megbecsülöm és esküszöm még jobban élvezem így. Szóval ez az évszázad ötlete volt eddig, mondta akaratgyenge főhősünk.

Nincs jó kedvem, fel vagyok kúrva, mert félek hogy a kis vörös szar aki a malacformájú lyukat hivatott betölteni a lelkemben egyre jobban ránő a Brit Fiúra - követi mindenhová, a macskának konkrétan nincs saját szaga, ha belefúrom az arcom cigiszagot érzek, mert együtt járnak dohányozni is.

(ha olyan sötét lenne a humorom, mint amilyen mondhatnám hogy haha dolgozik rajta, hogy beteljesítse a végzetét és belehaljon valamilyen rákba, mint ahogy az összes macskám eddig akit igazán megszerettem)

Visszavonom a lelkendezésemet a tavaszról, azóta elmúlt, a lelkendezés meg a tavasz is.

Vasárnap M bevitt vendégként a szuperfancy wellness klubba, ahová manapság kezdett járni (BFF és M egy hónap különbséggel szereztek új, elég jól fizető melókat, és amennyire örülök nekik, úgy szorítja el a torkomat a féltékenység, de ez egy másik bejegyzés témája lehetne), edzikéztünk egy akkorát hogy majdnem meghaltam, majd döglöttünk fél órát a szaunában. Jó volt.
Most mondjuk annyira nem jó mert olyan izomlázam van, hogy nyögve lépcsőzőm.

Közben a kis vörös szar idejött és dorombolva rám feküdt szóval az első bekezdéses krízis is visszavonva.

Most küzdök kicsit megint magammal, mit akarok, az élettől, magamtól, mi a pöcsömet csináljak. Kicsit úgy érzem magam, mint a csaj a Wild-ban, mondanám hogy énis elmegyek sétálni egy nagyon nagyot, de egyrészt punci vagyok, másrészt ebben az ekonómiában úgy kapaszkodom a munkámba, mint egy bébimajom az anyjába.