Két munkatárs is ajánlott nekem könyvet, és mivel egy könyvkurva vagyok (vagyis olvasó megkérdőjelezhető morállal), nyilván igent mondtam mindkettőre, mert ugyan méteres a TBR listám így is, nem vagyok hozzászokva, hogy emberek könyveket ajánlanak nekem.

Kiderült, hogy hónapok óta azért vagyok túladóztatva, mert félreértettem a kérdőívet, amit a kezdéskor kellett kitöltenem (akkor töltették ki velem, amikor még a kávézóban voltam, szóval beírtam, hogy "máshol dolgozom" - a munkaviszonyom ugyan véget ért egy nappal a kezdés előtt, de negyedik hónapja úgy adóztatnak, mintha két munkahelyem lenne).
Úgy egy órás vergődés (amikor az Adóhivatal kétszer is rám rakta a kagylót, mert nincs elérhető ügyintéző) és interneten talált cheatcode alkalmazása után végre sorra kerültem a chaten egy ügyintézőhöz, ő túlzás nélkül öt perc alatt megfixálta nekem.
De legalább a tax refund napján parti lesz majd, gondolkodom, hogy veszek belőle egy IPL készüléket.

Ja és felhívtam a HCPC-t is, mert miért ne - az ügyintéző öt percig tartatta velem a kagylót, majd mondta, hogy igazából ez olyan zavaros, hogy megkér mást is, hogy nézzék át. Nem tudom, hogy vagytok vele, de ilyesmit nem akartam hallani valakitől, aki bármilyen ügyemet intézi.
Itt már csak röhögni tudtam, hogy akkor OK. Elvileg írnak majd jövőhéten, erősen kétlem, hogy fognak.
Ez komolyan egy vicc.
Gyanítom már sosem fogok Angliában dietetikusként dolgozni, de talán jobb ez így.

Elkezdtünk Baldur's Gate-ezni, tippeljetek ki mi a fő motivációm.

vicces szó a sántika

Lábas jószág: lassan két hét eltelt a lesántulásom óta, azóta újra futok és ma visszatértem a konditerembe is, de minden este nyugdíjas improvizált gyógytornát tartok, mert még mindig fájdolgál és hát merev, mint a fene. Elvileg hat hét teljesen felépülni egy ilyenből, de türelemben sosem voltam jó.

Formám: vinteden találtam egy tökéletes állapotú Nightwish pólót a kedvenc albumommal, betettem a kedvencek közé, mert kicsit sokalltam érte a 13 fontot, de alkoholos befolyásoltság alatt úgy voltam vele, hogy "13 FONT SEMMI EGY ILYEN KINCSÉRT", szóval megvettem, megkaptam, tökéletes, gyönyörű, és az eladó vasalva és hajtogatva adta fel nekem - én vágtam bele egy picit a vállánál, amikor túl lelkesen vágtam fel a csomagot. 

Munka: túl vagyok a próbaidő felén, és még mindig nem rúgtak ki.

Régi munka: időnként visszanézek a kávézóba, tesztelem, hagynak-e fizetni - még nem hagynak. Kiváncsi vagyok, mikor jön el ez az idő. Hiányoznak azért.

Pofavizit: megyek Budapestre jövőhéten, mintha a fogamat húznák, annyira lelkes vagyok. 

Apropó, kéne időpontot kérni fogorvoshoz.

leg disabled

A nyomi bokám azóta is lényegesen dagadtabb a megszokottnál és az eredeti mozgástartományának kb. 50%-a van meg, meg Medvegy szerint kívülről nem is látszik, hogy bicegek - de csak aszimmetrikusan terhelem, szóval mindenem fáj kicsit, nem csak az érintett bokám, hanem a csípőm is az ellentétes oldalon*. Mesés.
Azért elmentünk ma egy nagyon lassú négy kilométerre, Medvegy cipőjét viseltem, mert a sajátomba nem fért bele a bokamerevítő.

Holnap meg visszamegyek boxra is, mert miért ne. Majd figyelek a bemelegítésnél.

*nyilván az sem segített, hogy kb pár óráig voltam hajlandó felpolcolt lábbal pihenni, mert már másnap programom volt, és nyilván gyalogoltam mindenhová, mert ha már a belvárosban lakunk, nem vagyok hajlandó tömegközlekedni.
Bár egyes internetes források szerint segíti a gyógyulást a korai terhelés, szóval néha csak jól sül el, hogy felelőtlen szar vagyok.

Holnap kezdődik a négynapos hosszúhétvége, előtte még elszaladtam egy boxedzésre.

Kinek sikerült a bemelegítés második percében maga alá csavarnia a bokáját..?

Nekem, én voltam az.

Amúgy az irónia.

talking to god on the big white telephone

Két hete pénteken megérkeztek a szüleim, vasárnap én és Medvegy ételmérgezést kaptunk és az ittlétük hátralévő idejében csak döglöttünk otthon, amíg ők hozták nekünk az almalevet meg a pufirizst.
Életemben nem örültem ennyire a home office lehetőségének, így csak egy napra kellett beteget jelenteni - újonnan bekapcsolódó nézőink kedvéért valamiért a hülyén működő agyamban ez sosem opció, a múltban mindig inkább bevonszoltam magam lázasan vagy félholtan.
Csak hát sajnos most ez fel sem merült, mert hétfőn reggel nyolckor kezdődött volna a munkanap, én meg hétkor még vödörrel a térdeim között ültem az ágy szélén.

mind the vödör a kép sarkában

Más, kevésbé undorító: hónapokig játszottam a gondolattal, mire végre rábeszéltem M.-et és elmentünk a helyi terembe boxra, és teljesen ráfüggtünk, most hetente egyszer járunk. Így hetente kétszer megyek az irodai konditerembe súlyzós edzésre, egyszer boxra, és hétvégén elkísérem Medvegyet a hosszú lassú futására - amihez ha sikerül hosszútávon tartanom magam, nagyon boldog lennék az aktivitásommal.
Heti három edzéssel pont a Covid előtt sikerült életem eddigi legjobb formáját elérnem, jó lenne újra valami hasonló.

Saláták és körömlakkok: szégyellem BFFnek is bevallani, de nekem nem való a géllakk, és visszatértem a mezei körömlakkhoz. A géllakk nekem értelmetlenül hosszú ideig tart, én szeretem hetente váltogatni; a tartósság király, de nekem a sima lakk is meglepően tartós; és megvallom nőiesen, de eléggé szétbarmoltam a körmöm a géllakkal, mert sosem álltam meg és ritkán bajlódtam a szakszerű leoldással és simán lehámoztam (ezt remélem senki sem csinálja utánam).

Ja és tegnap vettem csillámos körömlakkot és kilakkoztam vele a lábkörmeimet is. Senki sem látja, de engem meglepően boldoggá tesz.

Belém szorult kicsit a beszélgetés, amikor egyik kedvenc beszélgetőpartneremmel, Nagydumás Munkatárssal csevegve kisült, hogy szerinte J. K. Rowling-gal nincs semmi baj és nem mondott semmi rosszat. Becsületére szóljon, belenézett a releváns Contrapoints videóba, amit átküldtem neki, bár a reakciója utána az volt rá, hogy 'szóval ez a csaj pasi?'.
Később azért megkérdeztem, mire szavazott a Brexitkor, és az EU-ban maradásra, szóval nem írtam le teljesen.

Nem rúgtak ki az első 1:1 meetingemen, de ami késik, nem múlik. Helyette amúgy egy órán át dumáltunk a menedzseremmel könyvekről meg utazásról, és azóta sokkal jobban kijövünk.
Tegnap volt egy kisebb pánikrohamom, mert a Fontoskodva Anális Munkatárs, akit a nevéből sejthetően nem kedvelek túlzottan, és szerintem ő sem engem, szóval ő csinálta a QA-mat és egyrészt fontoskodva anális volt, másrészt meg nyilván az ő felügyelete alatt is begyűlt pár kisebb hiba a munkámba, amin fontoskodva análiskodhatott.
(de örülök, hogy nem olvashatják a blogomat a munkahelyemen)
Én ezeket a javításokat úgy éltem meg, hogy
- béna vagyok a munkámban,
- mindenki idiótának tart,
- soha nem is leszek jobb,
- ki fognak rúgni.
Aztán hazajöttem, multitaskolva egyszerre ittam egy pohár bort, telefonon sírtam BFF-nek meg összeraktam a komódot, amit a hétvégén rendeltünk a hálóba, és valamennyire lenyugodtam.
Ma reggel meg láttam, hogy megjött a menstruációm, és komolyan döbbenten néztem vissza a tegnapi önmagamra, hogy mekkora hülye voltam, és ez milyen kínosan sztereotipikus már.

WFH

Már kétszer voltam amúgy home office-ban, egyszerre volt isteni és érződött illegálisnak (LÓGOK A MUNKÁBÓL BIZTOS AZT HISZIK HOGY CSAK A KANAPÉN DÖGLÖK A MACSKÁVAL BÁRMIKOR HÍVHAT A FŐNÖK ŐRJÖNGVE HOGY HOL VAGYOK). De szörnyen kényelmes volt kialudni magam, ledobni a kocsit műszakiztatni a szerelőnél, hazasétálni, megkezdeni a melót, ebédszünetben youtube-on videót nézni a kanapén Medveggyel, majd ötkor lecsapni a laptop tetejét és visszadögleni a macska mellé.

Mármint először, mert kitaláltam, hogy péntekenként leszek akkor otthon, és a második pénteken (múlt héten) kényelmesen nyújtózkodtam az ágyban még fél9kor - amikor Medvegy halálra váltan közölte, hogy nincs itthon internet. Szóval a szép nyugodt reggelem helyett totális pánikban belapátoltam a reggelimet, visszadobáltam az előző este gondosan kikészített laptopomat a táskámba, hogy egy rövid sprint után 8:59-kor bevetődjek az asztalomhoz.
Aztán csücsörögtem morcosan az otthoni szakadt pulcsiban, zsíros hajam kontyba csavarva, arcomon enyhe morccal úgy fél órát, amikor Medvegy megüzente, hogy újra van internet. Nekem akkor már csak öt perc volt hátra egy tréningig.
(végül délben hazajöttem és a nap második felét az otthonom komfortjában tölthettem, de akkor is, faszomat már, nem erről volt szó)

Ja és wish me luck, holnap lesz egy catch up-om a főnökkel, amin ha kirúgnak, mehetek vissza a balettba ugrálni kávét főzni.

Stay in touch

Múlt héten Berlinben voltunk, csodálatos volt, felért egy lobotómiával. Naponta legyalogoltunk 27ezer lépést, kiolvastam négy könyvet, péksütiken éltünk, és mellesleg voltunk koncerten is. Traumatikus volt hazajönni, amin nem segített, hogy késett a repülőnk, két órát vártunk a reptéren és hajnali kettőre értünk haza a macskához.

Tegnap vágtam a hajamból (csak a törött végeket igazítottam meg, mert most úgy döntöttem, hogy szeretem hosszan), és egy ponton ott ültem a tükör előtt a kezemben a frufrunak való hajtinccsel meg az ollóval, és nagyon nagyon nagy akaraterőt vett igénybe, de NEM vágtam magamnak frufrut.

Munkahelyen még mindig nem rúgtak ki, pedig lassan a próbaidőm negyedénél járok.

Be sem merem vallani, milyen boldoggá tesz, hogy vettem végre egy tisztességes hajkefét, amivel rendesen ki tudom fésülni a hajam.

Töröm a fejem, mi más történt még, de nem jut eszembe semmi. Gyakrabban kéne írni, mert ez nem állapot.

Negyedik hét

Dolgok, amiket elképesztően élvezek az új melóban:
- nem dolgozni hétvégén vagy este,
- tudok előre tervezni, mert tudom, hogy soha nem fogok dolgozni a hétvégén vagy este,
- csak a munkatársaimmal beszélek, és többnyire velük is csak írásban,
- elég nyugodt, semmi sem sürgős,
- a munkanap végén nem vagyok halálosan kimerült.

Dolgok, amik hiányoznak a kávézóból:
- a kávé. de az nagyon.
- a kedvenc munkatársaim,
- a fent említett kis kedvencekkel imádtam egy fordulatszámon pörögni, az ilyen hatékony gyorsaság nagyon jól esett az agyamnak,
- a fizikai aktivitás jól esett azért,
- az obszcén humor,
- a törzsvevők.

Eseménydús napok

Az első napomon eufórikusan énekeltem mindenkinek, aki hajlandó volt meghallgatni, hogy TE JÓ ÉG MENNYIRE KIRÁLY EZ A HELY, a másodikon meg sírva borultam Medvegy nyakába a nap végén, hogy miért tettem én ezt magammal.

Az összes többi nap azóta arányosan a két véglet között ingázik, inkább a jobb oldalon. Apró sikerélmények, elképesztően jófej és segítőkész kollégák, aztán a legkisebb gyengéd kritika (nem is egészen kritika, inkább gyengéd javítás) és én zokogva borulok be az asztal alá, hogy miért vagyok ekkora szar. Mindenki nagyon cukin meglapogatja a vállam, hogy mi a fenét várok az első hetemen, de na, a türelem és a kedvesség saját magammal nem jellemző rám.

Aztán voltunk Medvegy munkahelyénél céges vacsin, jól egymásra találtunk a másik kelet európai munkatárssal és az ő nyugat európai barátnőjével, így mi négyen fikáztunk Medvegyék cégét és rendeltünk drága koktélokat (céges számlára) kicsinyes bosszúból. 

Éjfél után értünk haza, aztán reggel hétre mentem vissza a pályaudvarra és indultam Londonba.

Szürreális élmény volt összeszedni BFF-et a St. Pancrason, hogy aztán együtt bejárjuk Londont - majd vasárnap délben elbúcsúztunk a Trafalgar téren és ő ment vissza a pályaudvarra, én meg a Victoriára elkapni a buszom. 

Amúgy nem kicsit volt rossz érzés visszanézni a közös fotókat, mert amennyire cukik vagyunk, annyira nagyon nem tetszett a fejem. Nagyon remélem, hogy csak elképesztően nem vagyok fotogén, mert a disszonancia a fejemben élő kép saját magamról és a fényképeken látott arc között egészen elképesztő.

Ja és elég nevetségesnek érzem az előző posztban említett sok sírást, amikor így utólag már full nyilvánvaló, hogy semmi extra nem volt itt, csak átlagnál valamivel jobb munkakapcsolatok közepesen jófej kollégákkal, akikkel a fos menedzsment miatt elszenvedett traumák kovácsoltak össze. 

Én meg kb. úgy zokogtam, mintha a lelki társaimat veszítettem volna el. 

Kicsit hülyén érzem magam.

Viszont időnként visszatérek vevőként és tesztelem, hagynak-e fizetni a kávéért, és eddig nem hagytak - ami eléggé jól esik.