Nah

Manapság hetente kétszer dolgozunk otthonról, kedden és csütörtökön. Reggel lövöm be a laptopom, és az USB C port nem érzékeli a kis biztonsági kulcsomat, ami végülis annyira nem fontos, csak ahhoz kell, hogy rácsatlakozzak a VPN-re és hozzáférjek minden belsős rendszerhez. Szóval lecsaptam a laptop tetejét, írtam a menedzseremnek mizu, és SOS szabit vettem ki mára, mert én ugyan be nem megyek az ITra csak ezért.

Szóval kitakarítottam, felmostam, mindjárt elpakolom a szégyenkupacokat a lakás különböző pontjairól is, csak előtte lesétálom a 10 000 lépésemet az álló íróasztalomnál a sétálópadomon. (ma érkezett és fel kellett vágnom vele)

Lett egy új macskánk, Dave-nek neveztük, egy csipogós vörös kisfiú. Imádom, hihetetlen cuki, de ugyanúgy elsírom magam néha, annyira hiányzik a malac és annyira elszomorít hogy az utolsó hónapunk úgy telt, ahogy. 

Nem fogok róla külön írni mert emlékezni sem akarok erre az időszakra (mintha lenne esélyem elfelejteni lol), de röviden annyi, hogy soha nem volt baj a fogával, hanem ez egy nagyon atipikus tünete volt a ráknak, amit mire felfedeztek a szomszéd városban lévő specialista állatorvosnál addigra lényegében felemésztette a teljes hasüregét.

Na de más, mert nem akarom végigbőgni a szabadnapomat.

Dave illegálisan cuki és nem győzünk lelkendezni, milyen szerencsések vagyunk vele, hihetetlen szerethető kis természete van, de majd meglátjuk, milyen lesz felnőttként.

Regisztráltam levélben szavazásra, határozottan nem tegnap délben amikor (pesti idő szerint) 4 volt a határidő. Talán idén végre végre végre, de őszintén, tökre nem hiszek már ebben az egészben, de akkor se rajtam múljon.

Kezd kitörni a tavasz itt Angliában is, szinte újra érzem, hogy van értelme az életnek.

Manapság csak nagy bejelentésekkel jövök, szóval itt egy bejegyzés a jelentéktelen semmiségekről

Brit fiú egyik macskája manapság Vécémacska néven fut, hála annak a nagyon fura szokásának, hogy konkrétan lesben áll, amint csukom a vécéajtót, beront hozzám és csipogva nyomkodtatja magát - amíg ülök a vécén. Ha tovább maradok, lefekszik mellém a fürdőszobaszőnyegre és... csak csillezik.
Amint a vécépapírért nyúlok, kirongyol.

Medvegy vett egy 3D nyomtatót, szóval most van egy 3D nyomtatott Orbán Viktor vécékefetartóm.

Ja és nemrég egy charity shopban találtam egy méretes porcelánkakast, ami azóta a konyha dísze, és valahányszor besétálunk, valakinek meg kell jegyeznie, hogy wow that's a nice cock.

Szegény Brit fiúnak ha vannak is kétségei a lakberendezési elképzeléseimmel kapcsolatban, még elég jól leplezi.

Nem egyszerű harmincas nőnek lenni facebookon, néha felnézek még, de minek: halványan ismerős nevek és arcok osztanak meg esküvői, vagy kismama- meg újszülöttfotózásokat, emlékszem a régi szép időkre, amikor ez még fontos meg érdekes volt, de eh, már a kötelező lájkokra sem tudom rávenni magam. Hiányzik a social média aranykora, sóhajt a millenial nő a blogjába.

The legendary mourning of (Queen) Victoria

Köszönöm mindenkinek ♥︎ sokat szerepelt itt a kis husi, remélem átjött, mekkora egyéniség volt és mennyire lehetett őt szeretni. 

Hiányzik nagyon.

Közepesen kínos pillanat, amikor az irodában könnyes szemmel celluxozom a ruhámon talált vörös szőrszálat a laptopomra, mert egyszer eljön majd a nap amikor nem lesz egy vörös szőrszál sem az életemben és arra még nem állok készen. Hülye logika mentén működik az ember agya, amikor fáj.

 A malac ma elment.

A szivem kettetort.

Még októberben vettem egy új biciklit imádott Konrádom helyére mellé, miután haza-visszaugrottam érte Medvegyhez és át-hazatekertem vele Brit Fiúhoz, hát az út elég dimbes-dombos volt, és végső emelkedőn olyan szinten küzdöttem az életemért, hogy esküszöm ilyen /mutat a hüvelyk- és mutatóujjával valami nagyon nagyon picit/ közel voltam hozzá, hogy berúgjam a biciklimet az árokba majd melléfeküdjek meghalni. Konrádon négy teljes sebesség van, és hát amilyen szépséges, olyan nehéz - száraz és lapos városokra volt tervezve, nem erre /mutat körbe/. 

Szóval utánajártam a Cycle to work scheme-emnek, kinéztem egy gyönyörű mountain bike-ot és végül enyém lett ez a szépség.

Mármint a bicikli, a Brit Fiú már az enyém egy ideje, hehe. Dimitrinek neveztük el.

Ja és vicces volt, a srácok a Halfordsban túlságosan cukik voltak és összerakták a biciklimet hamarabb, mint számítottam rá, szóval amikor Brit Fiú kétajtós VW Polójával mentünk, ahogy azt mi hittük, csak elintézni a papírmunkát, amikor kitolták a biciklimet hogy ja amúgy összerakták nekem, menetre kész, kicsit lecsúszott az arcunk. Úgy kellett beszuszakolni a hátsó ülésre, az én ülésem olyan szinten előre volt tolva hogy a térdem összenyomta a mellkasom, de megoldottuk!

Eleinte kicsit bántott, hogy milyen behemót meg sportos, hogyan fogom én ezt szoknyával viselni, de azóta megjárattam párszor és atyaég, úgy suhanok vele mint az álom, emelkedők alig kottyannak meg, a teleszkópnak hála simán csusszanok fel-le járdaszegélyeken, a kerék tapad a nedves útra, teljes a szerelem és nem értem, miért nem vettem egy új biciklit hamarabb. Jobban örülök neki, mint egy új kocsinak.

Blogvember 30.

Tegnap elmentünk Brit Fiú tesóját meg a családját látogatni, egy ponton ültem a kanapén és konkréten éreztem hogy elhagyja minden élni akarás a testemet és legszívesebben lefeküdnék a szőnyegre arccal előre.
Nyilván nem tettem, szóval utána még egy órán át mosolyogtam meg nevetgéltem, hogy utána a hazaúton elsírjam magam a kocsiban.

Hosszú lesz ez a hét.

Mindenesetre ma egy charity shopban megvettem az Artist's Manual könyvet, ami pont úgy néz ki, mint a könyvek amiket gyerekként imádtam, meg újraraktam az Ipademet meg rajta a Procreate-et, és faszomat újra elkezdek kreatívkodni, ahogy hónapokkal ezelőtt terveztem, mert ez nagyon nem állapot már.

Blogvember 26

Lol az elozo bejegyzes utan eleg kinos lesz most megvallani, hogy nem kaptam meg a melot, es valoszinu nagyon nem tetszettem nekik, ha a het vegeig se akartak varni, hatha interjuztatnak nalam rosszabbat.

De most jol megmutatom nekik, fizethetik, ahogy munkaidoben roluk panaszkodom, hehe.

Ma szerintem veszunk egy kis bort hazauton.

Blogvember 25

Egyszerűen hihetetlen, hogy saját megítélésem szerint jó vagyok interjúzásban, ledumálom a csillagokat az égről, szórakoztatok, nevettetek, mostmár tapasztalatom is egész jó van - és közben érzem, hogy folyik az izzadság a lapockáim között.

Hét végére kiderül, megkaptam-e, és akkor majd eldöntöm, akarom-e.

Blogvember 24

Malac ma volt kontrollon, kivettek a felszívódó varratokat is hogy ne zavarja: le kellett fognom hozzá amíg belemásztak a szájába és piszkálták a varratot, hátha enged, az én drága kis husim csak morgott hogy nem tetszik neki a helyzet, de nem próbált elhúzódni vagy odakapni a szájában matató kezekre, a világ minden tonhalát megérdemli és még annál is többet.

Egy hét múlva megyünk vissza kontrollra megint, remélhetőleg ez lesz az utolsó mostmár.

Más, ami nem macska: holnap lesz egy interjúm egy belsős 6 hónapos QA melóra, meglátjuk akarom e egyáltalán, győzzenek meg. Egy szint feljebblépés lenne, viszont átmeneti, de akkor is végre valami más - manapság egyre nő a kétségbeesésem, pár hete hirtelen elkezdtem rettentően unni amit jelenleg csinálok, nagyon szeretnék valami újat. A több fizu meg csak még jobban esne.

Blogvember 22 I guess

Esküszöm akartam csatlakozni, de mióta összeköltöztünk úgy érzem, az idő kicsúszik a kezeim közül - és semmi köze ahhoz, hogy a daily commute-om húsz percről közel két órára nőtt; nem vagyok fent éjfélig minden nap mert a Brit Fiú faszkalap macskája hajnali háromtól próbálkozik hátha az arcunkba nyávogás felgyorsítja a reggelit; állandóan rajtunk van a mehetnék szóval bizonyos heteken weekly screen time-om a laptopomon ZÉRO; a maradék időmben meg csak döglök a kanapén és görgetem az instát/vintedet.

De úgy egy hete feltűnt, hogy a malac furán eszik.
Először azt hittem, csak a kaja textúrájával van valami, de amikor többszörös kajacsere után is fennállt a probléma, elvittük állatorvoshoz, és kisült valami fogászati probléma amire ott kellett hagynom mert altatják hozzá. Búcsúzáskor zokogtam, hogy próbáljon meg nem meghalni, nap közben kb óránként hívtam a recepciót, hogy van - nem tehetek róla, de Dorci óta nem tudok nem túlaggódni problémákat a malac egészségével kapcsolatban, mert már tudom, hogy a rémfantáziám, hogy a macskának valami apró baja van, elviszem az állatorvoshoz, és hazajövök egy üres macskahordóval - ez nem valami torz rémkép amit csak a szorongásom kreál és pf ilyen úgysem lehetséges - mert már megtörtént.
Mindegy, a lényeg hogy visszakaptam az én édes csiripelő kis malackámat, három fogacska bánta a kalandot, meg 950 fontom (bárcsak viccelnék), és azóta Brit Fiú tonhallal meg apró darabokra tépett sonkával eteti, mert 'she's a cool girl and I like her around'.

Én meg két napig itthonról, ágyból dolgoztam (vagyis inkább "dolgoztam"), mert csak úgy volt hajlandó aludni, ha hozzám bújt. A hét végére nem volt túl tiszta a lelkiismeretem, mert ebben a két napban nem sok munka került elvégzésre, de szerencsére senkinek nem tűnt fel mert kaotikus időket élünk a melóban, régi managerem feljebb lép egy jobb poziba és már nem érdekli semmi, az új meg még nem tudja, mi történik.