Két hét múlva esküvő, és én még mindig nem tudom, hogyan fog állni a hajam c. rovatunkat hallották.

Mai nap

Reggel felkeltem, minden szipi szupi.

Az iroda felé menet a jobb szememre elhomályosult a látásom, és beérve a fejem is elkezdett hasogatni - pedig nekem soha de soha nem fájt még a fejem.
Itt még nem estem pánikba, cöhh, dehidratált vagyok, csak innom kell.
Aztán amikor olyan hányingerem lett, hogy negyed órán át nem mertem eltávolodni a vécétől, na, akkor már nem voltam nyugodt.

A közérzetem innentől meredeken romlott, így mikor végre beláttam, hogy nem tölthetem a napot az egyik vécéfülkében, elvonszoltam magam a főnökömhöz, hogy talán haza kéne mennem. Életemben először taxit hívtam, mert nem voltam róla meggyőződve, hogy amúgy sem magas túlélési esélyeimen sokat javítana egy óra tömegközlekedés, és a háziorvoshoz menet végig meg voltam róla győződve, hogy kész, eljött a vég.

A doki kikérdezett, megnyomkodott, megnézett, végigsétáltatott a rendelőn csukott szemmel, majd abban maradtunk, hogy nagyon alacsony a vérnyomásom, menjek haza, igyak sokat és pihenjek.

Amíg apukámra vártam a rendelő folyosóján, a fejfájásom ahogy jött, úgy ment, és további kb. öt perc kellett hozzá, hogy a hányingerem is elmúljon. Mire aggódó édesapám megjelent, hogy mi a baj, már semmi nem volt a baj.

Hazaérve ettem egy pirítóst meg két almát, és azóta minden rendben.

Tegnap nem tudom, milyen erő kerített a hatalmába, de majdnem válaszoltam egy "nekem komolyan semmi bajom a buzikkal, csak minek nekik vonulgatni" kommentre egy index-cikk alatt.

Igazából meg is tettem, de a posztolás után fél perccel tudatosult bennem, hogy URAMATYÁMMITTETTEM és gyorsan töröltem.

Egy hónap

Pontosan egy hónap van hátra az esküvőig.

Most kezdek abba a lelkiállapotba kerülni, amikor legszívesebben lefújnám a f.szba az egészet, fognám Medvegyet és elszöknék Las Vegasba egy Elvisnek öltözött paphoz, de azt hiszem, ez a vonat már elment a meghívók kiosztásakor, vagy legalábbis amikor kifizettük a szolgáltatókat.


Ja, és a legeslegrosszabb a szervezés hetei alatt a tudat, hogy basszus, másodjára mennyivel jobban tudnám csinálni. Addigra lenne rutinom, tudnám, mi valóban fontos és mire kell hangsúlyt fektetni, és mi az, ami valójában a kutyát nem érdekel majd.

A gond csak az, hogy nem igazán tervezek több esküvővel.