Reggel felkeltem, minden szipi szupi.
Az iroda felé menet a jobb szememre elhomályosult a látásom, és beérve a fejem is elkezdett hasogatni - pedig nekem soha de soha nem fájt még a fejem.
Itt még nem estem pánikba, cöhh, dehidratált vagyok, csak innom kell.
Aztán amikor olyan hányingerem lett, hogy negyed órán át nem mertem eltávolodni a vécétől, na, akkor már nem voltam nyugodt.
A közérzetem innentől meredeken romlott, így mikor végre beláttam, hogy nem tölthetem a napot az egyik vécéfülkében, elvonszoltam magam a főnökömhöz, hogy talán haza kéne mennem. Életemben először taxit hívtam, mert nem voltam róla meggyőződve, hogy amúgy sem magas túlélési esélyeimen sokat javítana egy óra tömegközlekedés, és a háziorvoshoz menet végig meg voltam róla győződve, hogy kész, eljött a vég.
A doki kikérdezett, megnyomkodott, megnézett, végigsétáltatott a rendelőn csukott szemmel, majd abban maradtunk, hogy nagyon alacsony a vérnyomásom, menjek haza, igyak sokat és pihenjek.
Amíg apukámra vártam a rendelő folyosóján, a fejfájásom ahogy jött, úgy ment, és további kb. öt perc kellett hozzá, hogy a hányingerem is elmúljon. Mire aggódó édesapám megjelent, hogy mi a baj, már semmi nem volt a baj.
Hazaérve ettem egy pirítóst meg két almát, és azóta minden rendben.
Azért ezt lehet, hogy érdemes kivizsgáltatni. Persze egy migrén még nem a világ, de rohadt ijesztő és azért jó, ha felírnak valamit, amit be tud venni az ember és nem válik munka- és életképtelenné. Nekem egy anesztes nospát és voltarent ajánlott egyébként, összehasonlíthatatlan a speciális gyógyszerekkel, de a semminél sokkal több.
VálaszTörlésAnnak viszont örülök, hogy így eltűntek a tüneteid :) nálam is ilyen.
A doki szerint "csak" leesett a vérnyomásom, amúgy is általában alacsony, régebben hajlamos voltam elájulni is, szóval remélem csak ennyi volt... De ha még egyszer előfordul ilyesmi, szerintem már nem hagyom annyiban, tényleg elég ijesztő volt egyszer is...:/
Törlés