Blogvember 4.

Kilakkoztam a körmeim szivárványszínűre. Szavakba nem tudom önteni, milyen boldoggá tesz.

Kicsit szorongok a melón, mert a múltkor "barátságos figyelmeztető" óta pontosan ugyanannyit pofázok, csak mostmár rosszul érzem magam miatta (annyira azért nyilván nem, hogy visszavegyek, de na). Nem segített, amikor ma az egyik kedvenc munkatársam (akiben teljesen megbízom és beleavattam a múltkoriba is), nevetve megállapította, hogy haha, tényleg milyen extrémen elfoglalt voltam ma, hogy S. elült mellőlem és a Fiúk sem voltak bent, valahányszor felém nézett, bele voltam merülve a munkába.

Teljesen rácsavarodtam a horgolásra, ezt a takarót csináljuk két másik munkatárssal együtt, másfél hét lemaradásban vagyok, de jelenleg páratlan lelkesedéssel vetem bele magam minden nap, ma meló közben többször is vágyakozva sóhajtottam fel, hogy mikor érek már haza a takarómhoz. Ilyen érzés öregnek lenni?

Újra elkezdtem kovászt nevelni, két napos, szóval még megölni sem volt időm. Majd meglátjuk.

Ja és kenyeret is újra sütök, még mindig felbasz a valódi pékségek hiánya itt Angliában.

Blogvember 3.

Eddig remekül bírom ezt a Blogvembert.

Lassú, uncsi vasárnap. 

Medvegy játszani ment, szóval elvittem magam kávézni: zenét hallgattam, írtam naplót (tollal, papírra - milyen régimódi!) meg tennivalólistát, telefonáltam a szüleimmel egy laza fél órát, majd felkerekedtem, vettem egy csomó tisztítószert, szivacsot meg mikroszálas törlőkendőt és hazajöttem takarítani. Kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is szép lassan haladok a fentebb említett tennivalólistán, amin van minden körömlakkozástól ágyneműcserén át kenyérsütésig minden, remélve, hogy a változatosság segít mozgásban maradni és még sötétedés előtt élhetővé varázsolom a lakást és végre nyugodt lélekkel tudok leülni horgolni. 

Életem tragédiája, hogy szeretem a rendet és tisztaságot (őszintén, ki nem), de egyszerűen fizikailag képtelen vagyok fenntartani.

Ezt meg csak úgy találtam a download mappámban és meghozta a kedvem újranézni a sorozatot.

Blogvember 2.

Medvegy valószínű vérszemet kapott a kirándulóklubtól mert manapság hajlandó engem elvinni túrázni - szóval ma elmentünk egy közepesen nagy körre. Láttunk bocikat meg bárányokat, nagy köveket, nagyon hangos fácánt, csúszkáltunk a sárban meg leveleken meg sáros leveleken, másztunk jó magasra (kétszer is), és majdnem lekéstük a vonatot, de nem.

Annyira imádom az őszt.

Viszont ha ez az életem mostantól, akkor vennem kell túraruházatot, hogy ne fagyjak meg a túra elején meg a hazaúton, meg valahányszor leállunk kicsit.

Blogvember 1.

Írtam egy bejegyzést, amiben bemutatom a Fiúkat, de aztán túlságosan csöpögősre sikerült és jól el is szégyelltem magam, mert még mindig nehezen szabadulok a gondolattól, hogy felőlük fel is fordulhatok, és ha egy nap engem elüt egy busz és valaki más ül a helyemre, akkor majd vele mennek a kávégéphez meg kirándulni.
Szóval még várok egy kicsit a publikálással amíg nem kapok a kötődésükről valami egyértelmű jelet, mondjuk fonnak nekem hármas BFF karkötőket vagy ilyesmi.

Volt még néhány szabadnapom az évre és nem akartam a karácsonyi időszakot kikérni, szóval Novemberben nem dolgozom egy pénteken se, és ATYAÉG DE KIRÁLY ÖTLET VOLT, ma egész nap nem csináltam lófaszt sem, csak horgoltam és időnként gyanakodva felnéztem, hogy várjunk miért nem dolgozom - ja igen, szabin vagyok. A többi péntekre szeretnék valami izgibbet kitalálni, de a mostani nagyon jól esett.

Hirtelen döbbenetes intenzitással untam rá a boxra és kívántam meg a jógát, már ki is néztem a termet és a bérletet, csak kivárom, hogy lejárjon a meglévő box előfizetésem. Aztán majd meglátjuk.

Ugyancsak hirtelen ötlettől vezérelve megnövesztettem a körmeimet, észrevételeim a ténnyel kapcsolatban:
- tök dögösen néz ki feketére lakkozva,
- meglepően erősek a körmeim ahhoz képest, milyen gyatrán eszem manapság,
- tetszik, ahogy kopog a körmöm a dolgokon,
- váratlanul és gyanúsan sokszor karmolom meg magam, horgolni néha kimondottan fájdalmas élmény.