Kilakkoztam a körmeim szivárványszínűre. Szavakba nem tudom önteni, milyen boldoggá tesz.
Kicsit szorongok a melón, mert a múltkor "barátságos figyelmeztető" óta pontosan ugyanannyit pofázok, csak mostmár rosszul érzem magam miatta (annyira azért nyilván nem, hogy visszavegyek, de na). Nem segített, amikor ma az egyik kedvenc munkatársam (akiben teljesen megbízom és beleavattam a múltkoriba is), nevetve megállapította, hogy haha, tényleg milyen extrémen elfoglalt voltam ma, hogy S. elült mellőlem és a Fiúk sem voltak bent, valahányszor felém nézett, bele voltam merülve a munkába.
Teljesen rácsavarodtam a horgolásra, ezt a takarót csináljuk két másik munkatárssal együtt, másfél hét lemaradásban vagyok, de jelenleg páratlan lelkesedéssel vetem bele magam minden nap, ma meló közben többször is vágyakozva sóhajtottam fel, hogy mikor érek már haza a takarómhoz. Ilyen érzés öregnek lenni?
Újra elkezdtem kovászt nevelni, két napos, szóval még megölni sem volt időm. Majd meglátjuk.
Ja és kenyeret is újra sütök, még mindig felbasz a valódi pékségek hiánya itt Angliában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése