Legyőzöm a világot

Update a sétálópadról: most is azon sétálok, itthonról meló közben meg felpattanok és dolgozok 1-2 órát a padról. Kicsit trükkös volt az elején amíg kikísérleteztem azt a sebességet, amivel még tudom az egeret precízen mozgatni az excel táblázaton, de azóta nagy a szerelem, imádom, és beszéljen helyettem a statisztika: nyíllal jelöltem nagyjából mikor vettem. A lépésszámot meg akarom majd növelni még, az utóbbi napokban pihennem kellett mert lesérültem kitörések közben és fájt a seggem.

A héten volt egy interjúm egy belsős "gyakornokságra" amiről cégen belül mindenki már ilyen idegesítő pátosszal beszél, hogy mekkora lehetőség meg ugródeszka a karrierednek. Nyolc embert vesznek fel, huszat interjúztattak és elvileg nagyon sokan jelentkeztek idén (100+), szóval a menedzserem külön odajött gratulálni, hogy már idáig eljutni is mekkora kiváltság és az interjú önmagában micsoda tapasztalat lesz (insert corporate eyeroll).
Már túlságosan belefáradtam ebbe az egész munkadologba amúgy, a jelentkezésem erre a "szupergyakornokságra" konkrétan a határidő napján este 9kor küldtem be miután nap közben elfelejtettem, és néha munka közben görgetem az indeedet és unottan nyomom az "apply" gombot mindegyik melóra, ami fizet eleget és nem hányok a munkaköri leírástól.
Eh, majd meglátjuk.

Letöltöttem egy appot ami limitálja a napi használatot bizonyos appoknál és limitáltam az instagramot napi 6x10 percre, és esküszöm sokkal boldogabb azóta az életem. Letörölni nem akartam, mert gyenge szar vagyok szükségem van a dopaminra, csak na, doomscroll, brainrot, hurr durr, vissza akarom kapni a kreativitásomat.
Észrevételek: nyilván eleinte görgettem helyette mást (vinted, reddit, substack), de mivel azok közel sem okoznak akkora dopamin-löketet, inkább olvasok helyette. Ja és azokat a napi 10 perceket is sokkal jobban megbecsülöm és esküszöm még jobban élvezem így. Szóval ez az évszázad ötlete volt eddig, mondta akaratgyenge főhősünk.