Szorgosan költöm életem utolsó iskolakezdési támogatását.
Vettem már belőle füzeteket, tollakat, vázlatfüzetet, ceruzákat, radírt, hegyezőt, ollót a kézimunkaládámba, német nyelvvizsgára felkészítő könyvet, élvezhető könyvet, farmernadrágot (két éve az elsőt!), fekete cipzáras pulcsit hosszú ujjakkal és kapucni nélkül, meg elemlápát és bele ceruzaelemeket, és ami a legszörnyűbb, még mindig maradt egy csomó, amivel már végképp nem tudok mit kezdeni.
De ez legyen a legnagyobb gondom, nemde?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése