EZ EGY TÖRTÉNELMI NAP.
Ma megdicsért a kémiatanárom.
Előtte fél óráig tapicskolt a szerencsétlenségemben, hogy mi mindent fog velem csinálni, ha ezt az éreccségin adom elő, de aztán egy hibátlanul kivitelezett nehezebb feladat végén odavetette, hogy "ez mellesleg szép volt". És ami a legszomorúbb, hogy én annyira örültem!
Van miért élnem.
És ma többen is megkérdezték tőlem, hogy mi ez a börtöntetkó az ujjaimon. A nap végefelé már nem fárasztottam magam azzal, hogy elmagyarázzam, hogy ez a billentyűzet középső sora, minden ujjra a rá jutó betűt írtam, hanem rájuk hagytam, hogy igen, börtöntetkó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése