Legyőzöm a világot

Elmélkedtem, vajon mikor mozgok majd teljesen magabiztosan az épületekben, ahol megeshetett, hogy több óráról is késtem, mert nem találtam a termet. Mikor szokom meg a fehér köpenyt, a labort, hogy nem tányért vagy poharat mosogatok magam után, hanem mérőhengert meg areométert. Mikor lesz természetes a szabadság, hogy magamnak állítom össze az órarendem, akkor jövök-megyek, amikor akarok (akár óra közben). 

Ja, és hogy bármikor elérhető közelben van a túrórudiautomata.

Remélem, soha, mert még évekig örülni akarok neki. Minden nap.