Megírtam az életem első zéháját, ami előtt sikerült elaludnom (az új telefonom nem kedvesen, lágyan zenével ébreszt, hanem berreg és zizeg, ezért csak félálomban megszüntettem a zajforrást és húsz perc múlva teljes pánikban ébredtem), utána meg egy rakás kakinak érzem magam, és kakiknak köztudomásúlag semmi keresnivalójuk az egyetemeken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése