Most takarítottam el egy döglött patkányt az udvarból.
Döglött.
Patkányt.
DÖGLÖTT PATKÁNYT.
Mióta az eszemet tudom, volt macskám, szóval nem kell felvilágosítani a macskatartás csúf részeiről: léptem már mezítláb döglött egérre, találtam verebet az előszobában, széttrancsírozott madarat az udvaron szétszórva, stb., de ez még engem is kiborított.
Szóval azt tettem, amit minden kompetens, felnőtt nő tenne: felhívtam anyukámat, hogy most mi a toszt csináljak (felvetettem, hogy a farkánál fogva meglóbálom és áthajítom a szomszédba, de szülőegységem valamiért nem találta jó ötletnek), végül egy kislapáttal belepöcköltem egy zacskóba, a zacskót egy másik zacskóba, csomót kötöttem rá és kidobtam.
Azóta kezet mostam kétszer, de még mindig forog a gyomrom.
Ne haragudj, de annyit nevettem ezen a szösszeneten :D Vizuális típus vagyok előttem volt az egész :D
VálaszTörlésDöglött patkányba még nem volt "szerencsém" belefutni, ellenben döglött denevérbe igen... az nem volt undorító, inkább szomorú :( Olyan picik voltak, a tenyerem közepén elfértek :(
Ó, a valóságban még hülyébb volt az egész, az undortól fel-le pattogtam, nyaffogtam és kényszeresen elrántottam a kezem... ha lát valaki, tuti fetrengett volna a röhögéstől:D
TörlésA denevéreket én is szeretem, este mindig itt köröznek a környéken. A süniket szoktam nagyon sajnálni, sokan vannak errefelé és néha rosszkor mennek át az úton...