Legyőzöm a világot

Alapjáraton tökre várnám a sulikezdést, bugyog bennem a tudásvágy, iskolapad, kis barátok, új írószerek és friss illatú jegyzetfüzetek - aztán bevillan az a tény, hogy nemrég utaltam egy kisebb, ötszámjegyű összeget ennek a nemes, nagy múltú intézménynek harmadik tárgyfelvétel néven, és ez az összeg eltörpül majd amellett a nagyobb, immár hatszámjegyű összeg mellett, amibe az utolsó félévem fog fájni...

És ez még semmi, mert nem elég, hogy nálam jóval fiatalabbakkal fogok egy évfolyamba járni, de mire végre elvergődöm a diplomáig, már kezdhetek is szemránckrémeket nézni a drogériákban.

Az egészben a legjobb, hogy mindez már nem érdekel. Ha tíz év alatt szerzek diplomát, akkor tíz év lesz; ha sokba kerül majd, pf, többet dolgozom és kevesebbet költök hülyeségekre; és ha a következő félévek alatt is halálba fognak szopatni, állok elébe.

Üdvözlünk a Zen Leszarás Egyházában, ahol a szar is le van szarva, ámen.