Nem tudomok

Nem tudom, miért hordana egy nem éppen atlétatermetű férfi* testhezálló, fehér garbót.
*kollégám. a mellbimbója órákon át bámult a lelkembe.

Nem tudom, mások hogyan bírják a normális, főállásos munkahelyeket. Én ma már nagyon látványosan vergődtem, hogy brühh milyen nagyon sokat voltam ma bent, aztán amikor jóváhagytam a napi óraszámomat, kiderült, hogy ez pont nyolc óra.
Upszika.

Nem tudom, mi furább: a Müllerbe járkálások fölött érzett örömöm, vagy a boldog izgalom, amivel az europeumos Müllerben épülő szuper biorészleg épülését követem figyelemmel, és ami miatt úgy várom a 27-ét (amikor átadják), mint a karácsonyt.



Nem tudom, mikor jön el az az idő, amikor már nem fakadok sírva a fekete macskáktól.
Vagyis egy bizonyos fekete macska feltűnő hiányától.