Nem tudom, néha hétköznapi pillanatokban mintha kívülről nézném az életemet és nem tudok azonosulni saját magammal, mi a fasz van komolyan.
Itt állok majdnem huszonöt évesen, és nem tudok semmit, csak azt, hogy nem akarok se kesztyűt, se bolerót az esküvői ruhámhoz, anyám akármennyire is erősködik.
Régen voltam ennyire szerencsétlen, és nagyon nem tetszik.
Ez a szám viszont fájdalmasan szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése