Végre rákerestem, és a hazel eyes nem is mogyorószínű szemet jelent, hanem azt a fura árnyalatot zöld és barna között. Minden nap tanul valamit az ember.
Akármennyire is megy a self-love meg önmagam elfogadása és kezd tetszeni, amit látok a tükörben - elmegyek ruhát próbálni, és legszívesebben már elő sem jönnék többet a próbafülkéből.
Nem érdemlek szép ruhákat, húzzatok rám egy krumpliszsákot és forduljatok el, ha arra járnék.
Manapság a reggelim és a vacsorám is vegán. A kettő közöttiekért nem vállalok felelősséget, de már így is sokat teszek a környezetért, az állatkákért, a világért, bla bla blabiti bla.
Szerintem tökéletesen leírja, mennyire önző seggfej vagyok, hogy néha komolyan rácsodálkozom, hogy nahát, másokat is hívnak úgy, mint engem. Elvégre a kis fejemben a nevem is csak az enyém lehetne egyedül a világon.
(majd nyilván énis olyan gyökér szülő leszek, akinek külön kell engedélyezni az anyakönyvi hivatalban a gyerek nevét, hiszen egy ilyen egyedi kis hópehelynek csakis tökéletesen egyedi neve lehet)
Időnként vannak nihilista korszakaim, és most megint egy ilyenben vagyok nyakig.
Sebaj, majd elmúlik.
self love...........pfff ne is említsd! szerintem engem is elraboltak és agyamostak mostanság minimum az ufók! mert akár cipőben, akár ruhában, de akár csak egy nyavalyás zokniban is, vagy akár akármiben bármit is kiválasztok, az úgy áll rajtam, mint nyugdíjas Riskán a divatjamúlt gatya.
VálaszTörlésKérem vissza az én kifinomult kis ízlésvilágomat! :)
LYA! ;) a zene meg tényleg addiktív. Köszi! :)
Szerintem a próbafülkékben van valami, de komolyan, még nem találtam olyan ruhát, amivel megelégedve távoztam volna onnan. Ettől függetlenül szerencsére vannak jobb karmájú tükröződő felületek, amiken azért tetszik, amit látok, de felpróbálni ettől még megrázó élmény-.-
TörlésA zene meg még mindig a szívem csücske, és már kijött hozzá az egész album!!!