Legyőzöm a világot

Hazaértünk, és még mindig el vagyok varázsolva.

Itt az a bőrönd még félig üres.
Hazafelé már nem volt az.

Az egyik kolléganőm mondta sejtelmesen somolyogva, amikor már csak napok voltak hátra a lányságomból, hogy meglátom, a házasságtól nem változik meg köztünk semmi - de közben mégis minden megváltozik majd. 

És tényleg.

Mert attól még, hogy már van hivatalos papírunk róla, hogy bírjuk egymást, nem változtak a terveink a jövőt illetően, nem most költöztünk össze, évek óta együtt élünk már... és mégis, mosolyogva emlegetjük a másik új titulusát ("Férjem?" "Igen, feleségem?"), és valahogy felnőttnek érzem magam.

Még akkor is, ha hazaérve felváltva rajongjuk körbe a macskáinkat, és Pózi borotvált pocakján látszik, hogy igazából nem is vörös csíkjai, hanem pöttyei vannak, és hát mi aranyosabb egy fehér alapon vörös pöttyös pocakú kiscicánál?

Ja, két könyvvel indultunk el Berlinbe, és tizenkét könyvvel + három újsággal jöttünk haza. Tegnap pedig kaptam még egy könyvet, mert kell valami új magyarul is. Sallala.