2017

Az év nagyon lelkesen kezdődött: végre sikerült a Rettegett Anatómia, pozitív megerősítést kaptam az egyetlen szakmai tárgyammal kapcsolatban, a többi vizsgám is meglett végül, hála a készülésbe fektetett energiával ellentétesen arányos szerencsének.

Megkezdődött a szabad félévem, ami alatt egyedül dolgozni és esküvőtszervezni lett volna a feladatom.

Aztán elvesztettük Dorcit.

Nem szeretném ragozni, mert még most is sírva fakadok, ha túl sokáig gondolok rá.

Több mint hét év után abbahagytam a fogamzásgátló szedését - nem ám rosszra gondolni. Elmentem Izraelbe a szüleimmel, elkezdtünk konditerembe járni, részt vettem életem első csapatépítésén (és nem csak a csapatépítésben, hanem a lebonyolításban is!), lett két kiscicánk, akiket azért az első időkben néha erőteljesen ki akartam dobni az ablakon.

Összességében nem igazán voltam boldog.

A nyár gyorsított felvételben telt, csak a folyamatos kapkodást tudom felidézni. Mindig rohantam, úsztunk az utolsó tennivalókkal, utolsó pillanatban lecseréltük a ruhámat (!!!!), intéztük a dekorációt, próbáltunk nem begolyózni.

Végül eljött 2017 augusztus 4. péntek, amiért az összes hülyeség mind megérte (sidenote: csütörtökön anyukámmal mi még buborékfújóért rohangáltunk és éjjel csináltam meg a vendégkönyvet). 

Az esküvőnk napjára életem végéig mosolyogva fogok visszaemlékezni: hihetetlen mennyiségű pozitív energiát kaptam aznap, teljesen kitöltöttek az érzelmek és szerintem a képeken tökéletesen látszik, mennyire elképesztően boldogok voltunk.

Nyilván ezzel együtt nem volt tökéletes, de az apró hibákat sem aznap, sem azóta nem tudom komolyan venni, annyira nem tudtak érdekelni.

Nászútra Berlinbe mentünk, majd nem sokkal később a szülinapomra megint, aztán mire észbe kaptam, már kezdődött is a suli, és fájdalmas lett megint a túlélésre játszani. Eljutottunk Amszterdamba, imádtuk, pedig nem is füveztünk semmilyen formában.

Aztán ahogy rövidültek a napsütéses órák, úgy fogyott az életkedvünk is.

A macskáink nőttek, mint a gomba, kiesznek minket a vagyonunkból és már 4-4.5 kilósak fejenként. Elkezdtem színesebben enni és öltözködni: egyre több zöldséget eszem és kevesebb feketét hordok. Lassan elhagytam a tojást és egyéb tejtermékeket is, de vegán nem leszek, mert mint kiderült, a vegán közösség valóban olyan idegesítő belülről, mint amilyennek kívülről tűnik. Plusz a kávémat továbbra is tejjel iszom.

És most itt vagyunk: Medvegy a záróvizsgájára készül, én csak sima átlagos vizsgákra. Összességében úgy érzem, jól jöttünk ki az évből, de nem vagyok teljesen elégedett: 2018-ra még nagyobb terveim vannak, amikhez nem árt felkötni azt a bizonyost.