Egy bejegyzés, amiben sokat beszélek zöldségekről

A vegán csoportokban terjedő fajizmus elleni kampányok, miszerint nincs különbség a kutya/cica/egyéb kisállat és a boci/pipi/egyéb haszonállat között ("miért szereted az egyiket, és eszed meg a másikat") számomra tökéletesen párhuzamba állíthatóak a szeretteinket az utcán lézengő vadidegenekkel szembeni megkülönböztetéssel.

Ahogy közeledünk a hónap végéhez, az egyre csökkenő tömegnek köszönhetően egyre nagyobb kedvvel járok bevásárolni.

Medvegy kitalálta, hogy tart magának egy egy hónapos vegetáriánus kihívást*, amivel kapcsolatban nem győzök elég lelkes és támogató lenni. Már csak azért is, mert így már egyáltalán nem kell a szupermarketek tejtermékes és a húsrészlegébe mennem.
Amiért viszont nem vagyok lelkes: kiderült, hogy szereti a humuszt, amit eddig egyedül én ettem és így is ipari mennyiség fogyott. Szóval aki tudja, hol lehet vödrös kiszerelésben kapni, ne tartsa magában, köszönöm.

*tényleg magától találta ki: az utóbbi időben többször kaptam rajta, hogy dézsmálja a magamnak készített vegán kajákat, és a már megvett/megbontott húskészítményeket sem hajlandó megenni.
Ok, ez mondjuk egy adag csirkemell sonkát fog érinteni, aminek elfogyasztását a macskák valószínűleg boldogan átvállalják, de valahogy éreztetnem kellett a döntés drámaiságát.

Lehet csak a trailer folyamatos, megkerülhetetlen reklámja miatt, de nagyon nagyon meg szeretném nézni A Legsötétebb Órát, amiért Gary Oldman idén majd meglepetésszerűen Oscart kap.