Néha olyan gyerekesnek érzem magam, de ma egész nap boldoggá tett a tudat, hogy levágtam a hajam! én magamnak! és nem lett borzalmas!
Meg van valami végtelenül felszabadító abban, hogy meg tudtam változtatni a kinézetemet*, a saját kezemmel, kb. két perc alatt.
Miért nem tudok a kicsit lassabb testalakításoknak is így lelkendezni meg egyáltalán, tudatában lenni**. Nyaff.
*haha, a legtöbben észre sem vették azt a kb. két centit, amit levágtam.
**én olyan típus vagyok, hogy tökéletesen ugyanolyannak éreztem magam 58 és közel 80 kilósan is (kövérnek), szóval eléggé függök a mérlegtől és a környezetem visszajelzéseitől.
ojjjjan jó neked, hogy le tudod vágni magadnak!! :) az én fejemen minimum két olyan forgó van, amiktől sokszor a fodrászok is frászt kapnak. (means=ahhhhammmm, iggennn, látttaammm.......és még csendben állnak felettem min 2 percet) :( szóval tök jogos az örömöd!! :)
VálaszTörlésengem gyerekkoromban ducikámnak, pufikámnak, dagikámnak meg hasonló "cukiságoknak becéztek". sosem voltam dagadt gyerek, de volt rajtam pár kiló.
felnőttként sokáig voltam 49 kg is (az én magasságomhoz ez relatíve kevés), de én is ugyanúgy egy dagadt hájpacninak éreztem magam... sajnos tényleg nagyon fejben dől el, hogy helyre tudjuk tenni magunkat.
Uh, részvétem - D haja is ilyen, általában háromszor kapok agyvérzést egy-egy hajvágás során, pedig csak géppel vágom neki:D De így is mindig utólag észreveszek néhány bóbitaként meredő hajszálat, amit aztán külön meg kell igazítanom ollóval.
TörlésTe jó ég, nagyon sajnálom, ezen tényleg nem lehet könnyen túllépni... Engem még csak nem is piszkáltak konkrétan, úgy vagyok képes így vergődni. De tényleg csak tojni kell mindenkire, mert igazából akármit csinálunk, akármilyenek vagyunk, megjegyzéseket így is, úgy is fogunk kapni:D