(a túlzott óvatosságunkat magyarázandó: Dorci régen nagyon félt, már az első kis pukkanásoknál rohant a ruhásszekrényembe és ott remegett egész este)
Egyre többet tűnődöm, hogy csak azért csinálok a gyerekvállalásból ekkora kérdést, mert tényleg nem való nekem a téma, vagy mert olyan kicsi a családunk és olyan ritkán találkozom kisgyerekekkel, hogy egészen konkrétan soha nem volt más viszonyítási alapom az unokahúgomon kívül (aki amúgy nem az a családbővítést promotáló típus)?
A súlyom amilyen szépen csökkent eleinte, most úgy egy hónapja játsszuk a diétás csárdást (egy kiló le, egy kiló fel), szóval újabb megszorításokat leszek kénytelen bevezetni -mivel ebben az időben a plusz mozgás gondolatától is leizzadok, a kaja részt kell megnyirbálni.
Pedig a jelenlegi étrendemmel tök jól elvoltam, nyűgősebb napokon két sor étcsokit bele is kalkulálhattam, erre tessék, most megint állandóan éhes leszek.
Nyüssz és nyaff.
Sztem nagyon fiatal vagy, siman belefer h nem gondolsz meg gyerekvallalasra. Sztem en ugy 30 eves korom korul kezdtem elmugy erezni h szeretnek. Addig meg pislogtam korbe, h vajon masok miert olvadnak el a gyerekektol meg miert porog a teman egy csomo mindenki.
VálaszTörlésAsszem ezzel a kommenttel az én életpályámat is leírtad! :D
TörlésOff: MM, te nem írsz most blogot, vagy máshol? O.o
TörlésOké akkor próbálok lenyugodni:'D
TörlésA baj amúgy csak a fejemben van, az anyaságot valamiért úgy fogom fel, hogy csak akkor lehet rá felkészülni, ha a lánygyerekek óvoda óta anyukák akarnak lenni (mint ahogy nem egy instaanyuka írta)...
hát, én évekig rettegtem, hogy úristen, akkor majd nem bulizhatok, nem utazhatok, nem alhatok, nem csinálhatok semmit, úristen, hát kinek kell ez önszántából...
Törlésaztán meg tessék. :)