2018. szeptember 26., szerda

Ma életemben először beszéltem kórházban beteggel és vettem fel táplálkozási anamnézist.

Az egy dolog, hogy egészen béna voltam*, de a beteg olyan rettentő édes volt, hogy amikor lezárásként megköszöntem a segítségét, ő még hozzátette, hogy jaj de végig ő beszélt, most meséljek én is, milyen az egyetem..?

Azt hiszem, az ilyen dolgokat nem felejti el az ember soha.

@Fortepan
*rólam valahogy még soha nem derült ki váratlanul rejtett tehetség: én nem tudok elsőre ügyes lenni semmiben, akármibe fogok, néhány kínos alkalmon mindenképp túl kell esnem.

Szóval most kicsit elnapoltam az egyetem felgyújtásáról szőtt terveimet, és valahogy a motiváció is felbuggyant bennem: át kell néznem az élettant és a gyógyszertant, mert évek magolása után eljött az idő, és gyakorlatba kell helyezni a tudást, amitől egy icipicit elszoktam.

2 megjegyzés:

  1. ez de aww
    bár most kicsit befostam hogy az msc-re kerülő emberektől ezt a tudást már biztos tök alapnak fogják venni, és most azt hiszem soha nem reménykedtem még ennyire abban, hogy rátok is igaz legyen hogy az msc egy része az ismétlés :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Relax, a legtöbb gyakorlatvezető teljesen lazán áll hozzá, és mondja, hogy inkább untat minket és elmondja századszor is:D
      (nem úgy, mint az ELTÉn, ahol átugrottunk lényeges dolgokat, mert eh, ezt már tanulták a középiskolában - és ott hallottam róla először:')

      Törlés