DEJA VU, I've just been in this time before

Már csak kettő darab szeminárium és egy tankonyhai gyakorlat választ el a szorgalmi időszak végétől, lélegzet-visszafojtva várom már, és közben mégsem várom annyira, mert basszus most egészen jól esett néha emberek között lenni. És először nem félek (annyira) a vizsgaidőszaktól, mert most kivételesen tényleg motivált vagyok és valahogy látom a fényt az alagút végén, hogy igen, menni fog ez és megcsinálom.

Nagyon elkanászodtam most az edzéseket illetőleg, szóval a héten ismét erőt vettem magamon és elmentem rendesen, hát nem fájt utána a belsőcombom/hasam/fenekem? De, fájt. Szóval ideje összekapni magam megint.

Medvegy közben végigcsinálta a No Shave Novembert (egy kis csalással, mert a bajusza már kezdte benőni a száját, azt azért ki kellett szabadítani), ennek örömére hétfőn utalunk a MentsManust Mozgalomnak. Biztos öregszem, hogy már boldoggá tesznek az ilyesmik.

Off lányos hülyeség: a hajam tönkre akarja tenni az életem, hirtelen elkezdett durván zsírosodni - és mivel frissen mosva hülyén áll, jelenleg egyetlen napom van, amíg tökéletes a hajam, mert előtte túl friss, utána meg már látványosan nem. Eddig a Lush sampon csodát tett vele, de most az se használ, szárazsamponozni meg utálom, hát komolyan mindjárt sírva fakadok, milyen szörnyű dolgok vannak az életben, amikkel meg kell birkóznom.

De a Keletis Poket automatában találtam végre Ady Endre éjszakáit, szóval talán mégis érdemes még élni.