Medvegy: Az lenne a baj, hogy ha téged megszállna valami, nem lehetne észrevenni.
Én: Köszike.
Medvegy: De tényleg. Démon, vagy csak Vikinek különösen rossz napja van? Nehéz döntés.
Én: :)
Mindig azt hiszem, több csalódást már nem tud okozni a háziorvosom, de tegnap elmentem hozzá, hogy csókolom, igazolást szeretnék kérni róla, hogy nem lustaságból nem megyek kórházi gyakorlatra, hanem csak nem akarom rontani a nozokomiális fertőzések amúgy sem túl fényes statisztikáját, mire a doki már vette is elő a papírját és kérdezte, mit írjon pontosan. Két perccel később már indultam is haza.
Egyrészt ok, ezért jöttem, másrészt a háziorvosomként nem kellett volna legalább kiváncsiságból belenéznie a torkomba vagy meghallgatni a tüdőmet? Vagy kabáton keresztül is látta, hogy megmaradok? Mindegy is, biztos a nyomorom miatt én igényeltem irreálisan sok figyelmet, majd elmúlik.
Csak vicces, hogy egyre csökkennek az elvárásaim az egészségüggyel szemben, és még így is újra és újra csalódom.
Anyukám szerint kutyakozmetikusnak kéne mennem, mert egyre látványosabban imádnak a környezetem kisállatai. Szóval ez lesz a B tervem, ha ráunok arra, hogy mindenkit az étkezési szokásairól kérdezgetek.
Ja, és a jogsimat még mindig nem vettem át, és nem is tervezem egyhamar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése