"...próbáltam felkelni reggel, ami elég nehezen megy manapság, mivel halott vagyok belülről"

/idézet egy telefonbeszélgetésből BFF-fel/

Grey's Anatomy-t nézve két vicces megállapításra jutottunk:

1: Nincs gyógyíthatatlan betegség, csak olyan beteg, akit nem kedvelnek eléggé az orvosai.
(Beteg: haldoklik/le kell vágni valamijét
Orvos 1: Vége, nem tehetünk semmit.
Orvos 2: Nem hagyhatjuk csak úgy meghalni!/*ötperces monológ arról, hogy a beteg élete értelmét veszti anélkül a szerv nélkül*
Orvos 1: Hát jó.
Orvosok: találnak valami forradalmi, korábban sosem látott kezelési módot
Beteg: csodálatos módon életben marad/megmarad a valamije
Orvosok: később dugnak)

2: Teljesen megszokott fordulat, hogy egy beavatkozást a beteg nem engedhet meg magának, mert nincs elég pénze és/vagy biztosítása, és onnantól ismét az orvosok szimpátiájára van bízva.
Medvegy: "És az amerikaiak ezt nézve ezt teljesen természetesnek veszik..?"

Napi öröm: vettünk új vécétisztítót, és olyan ragyogóan tiszta és illatos lett a vécé, öröm használni.
Kb. ennyi amúgy a mai nap szépsége, undorító volt az idő, tömeg volt az Árkádban, fél órát vártunk két szar kávéra, és nem volt fagyasztott áfonya a fagyasztópultban.

A macskák ránk vannak tapadva: éjjel két macskazárójelbe zárva alszunk, Pózi ismét rászokott, hogy felkéri magát a nyakunkba, Purr, az én önálló, független kiscicám időnként nagyon óvatosan az ölembe mászik és a fülét simogattatva alszik egy órát.
Nagyon szeretem most őket.