Találkozások

Ma elkapott a szomszédasszony, hogy a macskáim gyilkolják a helyi faunát, főleg gyíkokat meg madarakat. Nem tudom, milyen reakciót várt, hogy majd leülök és elbeszélgetek velük? Mindenesetre megjegyeztem, hogy ha ha, pedig kapnak eleget enni, és elrohantam.

Gyilkosék, amikor éppen nincsenek akcióban

Pénteki random: Élelmezési Menedzsment vizsgára menet nyitom a suli ajtaját, és kijön rajta Midnight Moon és Koptschek.
Mindenesetre ügyesek voltunk, mert utána én is jelest kaptam, amivel így jelenleg csak ötöseim vannak, meg egy négyes. MI TÖRTÉNIK ITT.

Mellesleg vizsgák előtt, folyosókon várva szinte el tudom képzelni, milyen lehet a katonaságban egy osztaghoz vagy mihez tartozni. Ott van az a tucatnyi ember, akik közül a legtöbbel akkor beszélek életemben először, és a közös harc a diplomáért idegenekből rekordidő alatt csinál belőlünk bajtársakat - vigasztaljuk és lelket öntünk egymásba, súgunk, és a végén együtt örülünk a sikernek.
Akármennyire utálom a vizsgával járó feszültséget, szeretem ezeket a perceket, amikor elönt a szeretet az emberiség összefogásra való képessége iránt.

(a tételhúzás előtt három beugró kiskérdést kellett húzni, és én azért tudtam tökéletesen mindet, mert az egyik mindenkinek mumus, bonyolult kérdés volt, és azt addig magyaráztuk egymásnak, hogy a végére megtanultam - az egyik lány pedig óvatosan rám mosolygott, amikor kihúzta azt a tételt, ami az én gyengém volt és tíz perccel korábban még egyszer átvettük, csak a biztonság kedvéért.)

Mindegy, már csak a Gyakorlati Dietetika van hátra jövőhéten, és végeztem a harmadévvel - immáron végérvényesen és tényleg.
*kínosan nevetgél*