Manapság egészen elégedett vagyok az angol beszélőkémmel, egyre ritkábban érzem a gyomromban a sikertelen kommunikáció okozta frusztrációt és egyre gyakrabban vagyok szórakoztató (ebben mérem a nyelvtudásomat, mint a vicces kislány, ami vagyok). A sikert gyanítom leginkább annak köszönhetem, hogy tudatosan sokat olvasok angolul - és mostanában unalmasabb perceinkben keresztrejtvényt fejtünk a munkatársakkal (valaki bent hagyta poénból, a füzet azóta közkincs), és döbbenet, de majdnem jó vagyok benne! Mármint egyedül egy teljessel még nem boldogulnék, de párban mindig sikeresek szoktunk lenni, és tök büszke vagyok magamra.
Ugyanitt viszont igazolódott anyukám elmélete, hogy a sok olvasás miatt voltam jó nyelvtanból tanulás nélkül kiskoromban, mert mióta nem olvasok magyarul, a helyesírásom lényegesen rosszabb és a szókincsem egyre szűkül, komolyan kezd ciki lenni.
HCPC-től továbbra sincs semmi hír - amikor legutóbb ezt kiírtam ide, másnap kaptam a nem túl kedves emailt, kiváncsi vagyok, most megidézem-e őket ezzel.
Meló olyan, amilyen, kicsit nyomaszt minden előttem álló opció, de igazából elnyomom magamban, majd jövő Sieglinde kitalál valamit, vagy mittudomén, eddig mindig lett valami. Próbálok eleget aludni, inni meg szedni a vitaminjaimat, aztán a többit megoldom.
én most
És most visszamegyek takarítani, igazából csak időhúzásnak ültem le írni: karácsony és újév között átrendeztük és kicsit kitakarítottuk a lakást, és a hálóban még mindig az én cuccaim vannak széthányva, amiket eddig nem volt lelkierőm elpakolni. Na de majd most, szerda este tízkor, amikor holnap 5:30tól meló van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése