Új Haj

Hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk fodrászhoz, szóval már nem csak hajam, hanem frizurám is van.
Tök jófej volt a fodrászlány, akit kaptam, kérdezte, milyet szeretnék. Mondtam, nekem mindegy, csak 1. össze tudjam fogni tornához; 2. ne kelljen vele sokat pepecselni.
T.i. a megszokott reggeli hajrutinom: előrehajol és összeráz, választékot eligazgat, beletűz egy hullámcsatot és kész. Ez körülbelül fél percet vesz igénybe, ennél többre nem vagyok hajlandó, tekintve, hogy engem tökéletesen elégedetté tesz a borzas-look, csakhogy divatszakzsargont használjak.
Most viszont ez a fél perc cirka tíz másodpercre rövidült, és kész is a konstans csintalan manó-look. Ami különösen vicces, lévén hogy rólam az embernek minden eszébe jut, csak épp manó nem (mezítláb 177 cm és nem kevés kg, ovális arc és krumpli orr).
Lényegében tök elégedett vagyok. Kép nincs, de elég érzékletesen írok, nem?

-

Na megvan az a tutiszupi izé na. Pályafutásom eddigi legrosszabb bizonyítványa, de a tantestületi dicséret azért jár, kérem szépen.
És ma igazán és tényleg megyek vért adni, senki sem állhat az utamba, ha megint elutasítanak, hozok egy pengét meg egy vödröt "nesztek 'szátok meg" felkiáltással teletöltöm.

PS.: Felfedeztem, hogy lehet ám itt helyet is megjelölni, úgyhogy megjelöltem. És ez itt a felvágás helye.

-

Siegfried rossz, mint valami, ami nagyon rossz, most nem jut eszembe vicces hasonlat. Rátámad papír zsebkendőre, tollra, lábujjra, bármi élő vagy élettelen, mozgó vagy mozdulatlan dologra. De legalább olykor dorombol, meg ki tudja magát vinni pisilni, szóval egy rossz szavam nem lehet. Ja, és tiszta gyanta a pocakja, mert fenyőfán tanul fát mászni.
Holnap pedig megkapom a szipiszupi bizonyítványomat, amiben minden ötös lesz, kivéve a magatartásom (mondanám cigivel a szám sarkában, hogy egy meg nem értett zseni vagyok, de valójában csak olvasok a pad alatt meg szóval tartom a padtársaimat), az emeltbiosz fakultáció meg a tesi (kacagjunk együtt: HA HA HA).
Most meg fiktív érettségi eredmények alapján számítok felvételi pontokat, mert miért ne.

-

Hát. Annyira elfoglal a lábam lógatása, hogy mióta kitört a nyári szünet, többnyire nácikkal meg kismacskákkal töltöm azt a kevéske időmet, ja, meg továbbra is áhítozom a Kindle-re, amit úgy tűnik, Szívcsücsök meg is vesz magának (és ami az övé, az ugyebár az enyém is, he he he).

-

Levágtam Siegfriedke körmeit. Nagyon nem tetszett, hogy már mindenemen megjelentek kismacskakörömnyi lyukak (többek között rajtam is) meg kihúzott szálak, úgyhogy fogtam a kis szőröst, becipeltem a fürdőszobába, és amíg galád módon lefoglaltam egy hajgumival, apránként levagdaltam az első mancsain a körmöket.

Remélem, nem tűnik fel neki az összefüggés eközött a furcsa esemény meg aközött, hogy már nem tud puszta körömmel felmászni egy nadrágszáron.

akit még érdekel a macskakörömvágás

-

Lassan beleszokunk Siegfrieddel egy új rendbe. Elmegyek suliba, de az ajtóból visszakiabálok neki, hogy szia Siegfried, ne rosszalkodj. Ő ezt tüntető hallgatással tudomásul veszi.

Mikor hazajövök, ismét köszönök, hogy szervusz Siegfried, mire elém döcög, dorombol egy kicsit, én megsimogatom, aztán megtámadja a kezem, de csak amolyan tessék-lássék módon (apait-anyait hajnali négykor szokott beleadni), aztán megharapdálja, majd megnyalogatja a kezem, végül rátámad a papucsomra, én meg adok neki némi kaját.

Jajj, de hiányzott már ez az életemből.

-

Mégsem vagyok terhes. Fene, fene, fene, akkor mégis kell majd a német nyelvvizsga.

Napi okosság

Lehet ám biciklizni saruban meg szoknyában is, csak elnyúlik a menetidő meg szép bugyit kell felvenni.

-

Most kivételesen nem kártyázom és nem is Üvöltő szeleket olvasok, hanem matekon ülök és figyelek. Hahahaha.

-

Sulivége, én csak kártyázni járok be, de azt legalább biciklivel.

Ja és már második éjjel álmodom, hogy megcsalnak, kezdek paranoiás lenni. Ha véget ér a vizsgaidőszak, csinálok vele valamit, de ilyenkor nem is nagyon hagyja magát, csak féltékenykedik Hugóra (a szobabiciklire).