Hetek óta írom ezt a faszom bejegyzést, mert elvileg jól vagyok de csak nem találom a hangom manapság.
Ezt meg Brit Fiú vette nekem Oxfordban egy street artisttól tíz fontért, ott készült előttünk, imádtam, azóta bekeretezve van a kandallón.
Közben már rég visszamentem dolgozni, még mindig nehezen fogom fel az én hülye szláv fejemmel hogy ha rossz mentális egészségre hivatkozva jelentek beteget, az nem csak teljesen valid, de utána a menedzsereim aggódva kérdezik mit tudnak tenni értem és miben tudnak változtatni, hogy nekem jó legyen.
Múlt héten kedden interjúztam Project Adminnak egy másik céghez, pénteken meg hívtak hogy after careful consideration meg a szokásos recruiter faszságok (nem tudom feltűnt-e a csajnak hogy gépeltem miközben beszélt mert folytattam a munkát). Ez most nem érződött olyan tragikusnak, a pszichiáterem eléggé belém verte előtte hogy ez nem személyes meg a szokásos, és valahogy most kezdem elhinni.
Egy ideig aggasztóan csak a macskákról szólt az életünk, és nem a jó értelemben - de most valahogy teljesen beálltunk egy nagyon jó egyensúlyba, minden egészségügyi probléma kezelve lett, belőttünk egy rutint ami mindenkinek jó és sikerült őket úgy megnevelni, hogy manapság semmi bajunk nincs velük, csak öröm forrásai a kis szőrösök. Amit meg rosszalkodnak az cuki, pl. Dave már-már aggasztóan szociális, három szomszéd is jelentette, hogy benézett hozzájuk körülnézni. Szerencsére mindenki macskás errefelé szóval inkább vidulunk a helyzeten, meg gondolom azis segít hogy hát nézzetek már rá milyen döbbenetesen aranyos.
Mi történt még.
A hőségben kiszáradt a kert teljesen, de én csak ültettem néhány új növényt, plusz rukkolát. Aztán persze jól elfejtettem, melyik bödönben melyik van, szóval majd ha kinőnek, kiderül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése