Things I Love Thursday

♥ sétálni ♥ futni - hidegben betörőnek öltözve ♥ hatalmas adag saláták ♥ gombás rizottó pesztóval - csak emiatt kellett zöld pesztót vadásznom, de bőven megérte ♥ Nightwish - Escapist ♥ házi forralt borok ♥ vegán "túrós" pogácsa és körözött - utóbbi a The Puur blog receptje szerint továbbgondolva, és te jó ég, hogy ez mennyire nagyon finom (az ilyen vegán kísérleteimnél mindig Medvegy a tesztalany, és még ő is odavan érte) ♥ új tisztítószerek vásárlása után lelkesen "teszttakarítani" - engem ilyen ovis módszerekkel kell motiválni ♥ pocsék színházról szünetben eljönni, és helyette végigsétálni az esti belvároson ♥

'A "mi lett volna, ha?" a legizgalmasabb értelmetlen kérdés'

Napi nyomi:
Kb. fél éve alig hordom a szemüvegemet, mert hosszabb viselés után megfájdul benne a fejem. Féltem, hogy a szemem nem kompatibilis a lencsével, és egy kisebb vagyonért újat kell csináltatnom, ezért a biztonság kedvéért még többet viseltem az utóbbi időben - és hirtelen felismertem, hogy fájt már így a kis buksim korábban is.*

Szóval elsétáltam egy optikába, ahol két pillanat alatt állítottak a szárán, hogy ne nyomja annyira az os temporalémat.

Azóta rejtélyesen semmi gond nincs.

*kedves kis történet, amikor egy egész délutánon át meg voltam róla győződve, hogy agytumorom van, amíg le nem vettem a hajpántomat.

A Bosnyák téren találtunk egy közösségi könyvtárat, hát annyira megörültem neki, hogy rögvest meg kellett állnunk rendet rakni. Nem volt sok időm (Medvegy valamiért nem élvezte annyira ezt a programpontot), szóval csak téma meg sorozat szerint raktam őket gyorsan csoportokba, méret szerint már nem volt időm. :(

Amúgy a sok vacak között ott lapult az Ifjú Werther is, hát ki kellett szegényt mentenem a sok Őrtorony meg ezer éves kresz tankönyv közül.

Things I Love Friday

♥ rövid hét ♥ isteni paellát főztem - Medvegy ott helyben is megdicsérte, meg utána is minden nap, amikor azt csomagoltam ♥ sétálós-ciderezős randi BFF-fel ♥ alpro áfonyás joghurt ♥ almák ♥ faleveleket rugdosni ♥ Csáth Géza: Úr volt rajtam a vágy - így a #metoo idején elég aktuális ♥ maratoni skype Angliával ♥ színház anyukámmal - a darab elég feledhető volt, de jó volt végre minőségi időt együtt tölteni ♥ rettenet hidegben is elmentünk futni - és rekordot döntöttünk, mert annyira fáztunk, hogy minél előbb haza akartunk érni ♥ Decathlon haul ♥ sok séta ♥

Things I Love Thursday

♥ Évfordulózás a Pata Negrában ♥ végre kipróbáltuk a Feketét ♥ valami isteni csoda folytán minden zh-m sikerült ♥ jó idő ♥ biciklizni ♥ Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz ♥ receptet követni ♥ Medvegynek is vegánul ebédet főzni ♥ újra futunk! (nem merem visszakeresni, hanyadszor lelkendezek az újrakezdésnek, és tény, hogy jobb lenne abba sem hagyni, de hát no, still lapping everyone on the couch) ♥ újra rubintrékázom! (dettó) ♥ Lord of The Lost: The Broken Ones - rászoktam, hogy munka közben a discover listát hallgatom spotify-on, és hát mit nem tud a modern technológia, csupa csodás muzsikát ajánl a figyelmembe ♥ manapság imádom a hajam ♥ sokat teázni ♥ On The Spot ♥ visszatérő TILTek! ♥

Days are long, but years are short

Ma megtartottuk az évfordulónkat, mert ugyan hivatalosan múlt héten volt, de aznap valahogy nem kerültünk romantikus hangulatba (nem jutottunk be az Anne Frank házba, ronggyá áztunk a szakadó esőben, végül órákat vártunk a reptéren), szóval mára napoltuk, és elmentünk tapasozni meg sétálni a városban.

Olyan furcsa amúgy ez a nyolc év dolog. Rémlik, hogy nemrég még olyan kicsik voltunk, Ő halálra rémített a négy nap járás utáni szerelmi vallomásával, én facebookon lelkendeztem a hónapfordulóknak - és most itt vagyunk, szinte már felnőttként, állam által elismerten, és te jó ég, mennyit változtunk mindketten. És még mindig ugyanúgy fogjuk egymás kezét és röhögünk a másik béna viccein.

*sóhaj*

Rohan az idő.

Ja, és holnap Gyógyszertan zh és én tanulás helyett a fentiek mellett megnéztem még négy filmet, kiolvastam egy könyvet és kötöttem egy fél sapkát.

Ennyike

Ma reggel zh után volt három óra szabadidőm, szóval elugrottam plazmát adni, majd vettem néhány égetően szükséges új holmit (köhömm macskás póló khmhm khömm) és végül beültem egy kávéval pár oldalnyit olvasni. Igazából háromra vissza kellett volna érnem, de úgy elszöttyögtem az időt, hogy csak 15:05kor értem be a leghátsó sorba, ahol már adták is a kezembe a katalógust - csak lestem, hogy nahát, pár perc alatt körbe is ért az egész csoporton?

Eltelt vagy negyed óra, mire rádöbbentem, hogy az előadás nem 15:00-kor, hanem 14:30-kor kezdődött.

Upszika.

no regrets.

Ezek után mondjuk nem volt pofám lelépni korábban, hogy beérjek az EOK-os órámra, szóval arról is késtem fél órát.

A mai napom után senki meg nem mondaná, de utálok késni, és amúgy nem is szokásom.

Egy órás anális krúzolás

Csupán egy csoportnyi német turista röhögött velünk hangosan, amikor ellőttem ezt a poént.

Amszterdam gyönyörű, és a világ legjobb ötlete volt ott biciklit bérelni, egyszerűen semmihez nem fogható érzés volt két keréken közlekedni. Másfél nap viszont pont arra volt elég, hogy rájöjjünk: ez semmire nem elég, szóval nincs mese, vissza kell még térni.

A stoopwaffel pedig egyszerűen mennyei, valahogy nem érdekel, hogy tízezer mennyei karamellás kalória egyetlen darab belőle.

Az utóbbi napok érzéseinek volt valami köze a valósághoz, vagy csupán a hormonjaim b.szakodnak az agyam bizonyos részeivel? - avagy az életem története

Főnöknőm: Egy kicsit nyúzottnak tűnsz.
Én: Két és fél órát aludtam az éjjel.
F.: *csönd* Akkor viszont nagyon jól nézel ki.

Tegnap összejöttünk BFF-fel egy "villámrandira", csak egy-két óra, ami még pont belefér a rohanó hétköznapjainkba - erre négy órán át ültem nála, és ez alatt be nem állt a szánk.

Megvettem a legújabb Grecsó könyvet, hát basszus, úgy tűnik, szeretek egy magyar írót.

Holnap ZH, és még egy szót sem tanultam rá.

Holnap utazunk Amsztrdamba, és még oda sem pakoltam be semmit.

Hurr durr.

Tegnap pont egybe esett az éves 25 órás böjtöm az éppen esedékes anyóséknál tett látogatással. Egész jól fogadták, hogy én most ilyen költséghatékony vendég leszek - aztán egész végig, amíg ott voltunk, főzőműsorok mentek a tévében. Amikor szóvá tettem, nevettünk egy jót, de nem kapcsoltak volna el.
Még a szokásosnál is lassabban ment az idő.

A hétvégén tanulás helyett visszaolvastam a régi naplóimat, és nagyon vicces, 15-16 évesen mennyit tudtam írni a semmiről. Mert vicc nélkül, nem volt valami ingergazdag a kamaszkorom: suliba jártam, németül tanultam, és kb. ennyi, mégis, naponta oldalakat teleírtam, és az a vicc, hogy egész szórakoztató tartalommal.
Aztán 17 évesen fellendülnek a dolgok, akkor megszerzem a jogsim, találkozom Medveggyel, kifejlesztek egy jó kis étkezési zavart, elkezdek jógára járni, jönnek az érettségik majd egyetemek, de arról már koránt sem írok annyit.
Most pedig már naplót sem írok.
Hát így megy ez.

I can hear the universe changing

Nemrég megkérdeztem Medvegyet, az ő véleménye szerint is új téli illat után kéne-e néznem - miután a múlt héten lecseréltem a nyári parfümömet, és kisebb helyiségekben és közös légtérben való megjelenésem után többször is megjegyződött, hogy nahát, micsoda illat, valaki füstölőt gyújtott?

Medvegy: Szerintem maradhat, elvégre illik hozzád. Olyan... hippis.

A lyukas tornacipős, színes sálas lány szava erre elakadt, dühödten visszatette az éppen olvasott Az ötös számú vágóhidat az újrahasznosított műanyag palackokból készített hátizsákjába, és megfogadta, hogy ezt a párbeszédet még felhasználja egy novellájában, amit egy kávéházban jegyez le a moleskin noteszébe tintásüvegből tölthető töltőtollával.