#29 - 101/1001

 28. lefutni egy szigetkört

Az úgy volt, hogy facebookon belefutottunk egy ronda pulcsis futás nevű eseménybe. Tetszett az ötlet, de D. barátnőm, aki amúgy nem szokott futni, teljesen belelkesült: elintézte a regisztrációnkat, és mire észbe kaptam, már szarvasos pulcsiban caplattam a Margit-szigetre és kezdtem erősen megbánni az egészet az Árpád hídon süvítő, jeges szélnek hála.

Én futkorászom már pár hete, szóval felajánlottam D.-nek, hogy ha nem bírja, szóljon, lassítunk, sétálunk, de amúgy ő diktálja a tempót, én alkalmazkodom - ehhez képest csak kétszer sétáltunk bele kb. 10 lépésre orrot fújni, és a végén felváltva húztuk egymást, amikor az életünkért küzdöttünk az utolsó 500 méteren.

Úgy érzem, két legyet ütöttem egy csapásra: a közösségi futás nagyon jó élmény volt, megfogadtuk, hogy hagyományt csinálunk belőle, ráadásul megtörtem a szigetkör átkát, ami nálam valamiért nagy mumus volt eddig.

A 200 forintot pedig bedobtam a perselybe.

Ma nincs kedvem TILThez. Ebben a hétben nem sok jó volt, leginkább a túlélésre játszottunk mindketten.

(egyetlen egy igazán jó pillanat volt: kedden Medvegy szabadságon volt, ezért a két előadás közötti időmben együtt tudtunk kávézni, könyvtárazni meg sétálni a városban - és nagyon nagyon furcsa volt, hogy hétköznap nappal is látjuk egymást)

Könyvtárban

Medvegy: Te jó ég, mennyi van a könyvtárjegyeden... Mennyi is a limit? Biztos engedni fogja, hogy ezeket is kivedd melléjük?

Én: Nem tudom, de remélem.

(pár másodperc feszült csönd után jóváhagyja és elkezdi kiköpni a méteres kölcsönzési listát)

Én: Ezaz, siker! Akkor most mehetünk átvenni a Bookline-ba, amiket ott rendeltem.

Ezt leszámítva kicsit most semmi sem jó, amit az is jelez, hogy maratoni hosszú lelkizéseket tartunk BFF-fel és felváltva szedjük össze egymást a padlóról.

Egyszerűen imádom őt, de ezt valószínű mondtam már.

Milyen freud-i mellérendelésnek hívják, amikor az ember elbambul a bookline honlapján, kattint kettőt, és teljesen véletlenül lead egy rendelést két könyvre?
(de tényleg, megfogadtam, hogy nem költök már többet, mert csóróság van, meg várólistás könyveim is halomban várják az olvasást, de bakker, olyan régóta akarok már saját Nyáry Krisztiánt...)

A hétvégén beszereztünk egy french presst meg szilárd hajbalzsamot a Lushból.
(te jó ég, de rettenetesen hipszterek vagyunk)
Most legszívesebben azonnal lefőznék egy adag kávét és megmosnám a hajam.

Amúgy könyvrendelgetések, hajmosásról meg kávéfőzésről szőtt fantáziák helyett tanulnom kéne, de gondolom nem feltűnő.

Things I Love Friday

♥ meglátogattam BFF-et a munkahelyén - ami történetesen egy könyvesboltból átalakított kávézó ♥ a keddi zh-t áttették péntekre ♥ így lelkiismeret-furdalás nélkül el tudtam menni az Átriumba az Így szerettek ők felolvasásra - NYÁRY KRISZTIÁN ÉLŐBEN!!! ♥ a hétvége leginkább különböző kávézókban telt, tanulással, de produktívan ♥ tanulmányi kirándulás a Vendéglátóipari Múzeumban ♥ kimaxoltam a Black Fridayt: pótoltam a kifogyóban lévő parfümömet ♥ megkezdtük az HBO GO próbahónapot, és eddig úgy tűnik, előfizetők leszünk ♥ vastag sálban orrig elbújni ♥ kezdek kilábalni a betegségből - hamarosan lehet újra futni meg edzeni menni ♥ Versengold: Kein Trinklied - ami ha jól értem, egy óda az alkoholizmushoz, de imádom ♥ kaptam Medvegytől pontosan olyan kék körömlakkot, mint a sálam ♥ túléltem a hetet! ♥

A mai napom hivatalosan is felkerült a legrosszabbak top 10-es listájába.
Najó, annyira talán mégsem, de a top 10 legszörnyűbb hétköznapba simán.

Nem akarom részletezni, de szerepel benne
- fél hatkor lelőhetetlenül sipákoló macska,
- bénán álló haj,
- kezdődő vírusos megbetegedés miatti pocsék közérzet és sok orrfújástól kidörzsölt nózi,
- elalvás egy előadáson
- és a tény, hogy olyan balfasz voltam, hogy túlléptem a vámmentes vásárlási limitet és kaptam egy kedves SMS-t, miszerint leszek szíves nyilatkozni róla, mit is rendeltem Koreából és mennyiért*.

*Arckrémeket jóval többért, mint amennyiért eddig valaha arckrémet vettem, de múlt hétvégén nagyon öregnek éreztem magam és így már indokolt vételnek tűnt.

Ráadásul tanulnom kéne a pénteki javító zh-mra, de amilyen szerencsétlen vagyok, ellőttem a pihenőnapomat tegnap, mert akkor azt hittem, az volt a pocsék nap, amit ki kell pihenni - a fene sem gondolta volna, hogy a maihoz képest az kimondottan szépnek fog tűnni.

Szóval most összekaparom magam, megmosom a hajam és nekiállok tanulni.

Sötét liftben lőtt szomorú tükrös szelfi vagyok.

Kérdés

Hogyan szerez barátokat az ember huszonévesen?

Vagy ha már túlvagyok a gimin és az egyetemen, a legtöbb, amit tehetek, hogy vigyázok a meglévő készletre? 

Valahogy az az érzésem, hogy az egyetem első évével bezárt a barátságbolt és maradtak a leengedett elvárások, amikor az aktuális közösségből ki lehet választani a legkevésbé idegesítőnek tűnőt, akivel mégis gyorsabban telik az idő a szabadulásig. 

És ennyi.

Lehet csak nyitottabbnak kéne lennem, elvégre egyik barátom sem indult barátnak az elején*. Talán az a baj, hogy én még Medvegyet is céltudatosan vadásztam le (+ volt elképesztő szerencsém), én soha nem randizgattam just for fun. 

Help, hogyan működik ez az egész, hogyan kell barátság-castingot tartani?

*a legtöbb barátomnak mókás eredettörténete van, de ez a legjobb:

gyerekként egy egész nagy baráti társasággal csapattuk minden nyáron a bicikliversenyeket, focimeccseket meg a medencés bulikat, és én egy lányt kimondottan nem kedveltem közülük. Ebből a társaságból már senkivel nem tartom a kapcsolatot - kivéve azzal a bizonyos lánnyal, akit azonnal értesítek kis életem minden eseményéről, habozás nélkül hívnám hajnali háromkor hullát elásni, és idén történetesen a tanúm volt az esküvőmön.

Things I Love Thursday

♥ Medvegyszülinap a szüleimmel ♥ ...és egy rúzs, ami kibírta az egészet: a levest, a pizzát és a kávét utána!!! ♥ futunk - esőben, hidegben, akkor is, amikor nincs kedvünk. és én imádom ♥ hétfői közös szabadnap - csodálatos volt, hogy akárhová mentünk, sehol nem volt tömeg és a kávézóban/hamburgerezőben oda ültünk, ahová akartunk ♥ ismét hambizás ♥ plazmaadás után komplett kis szeretetcsomaggal távozni ♥ csokis szójapuding ♥ Lionel Shiver: Beszélnünk kell Kevinről - eddig az az érzésem, hogy ez a könyv egy gyönyörűen megírt óda a gyerekvállalás ellen ♥ új kávézókat fedezünk fel ♥ újra elmerészkedtem egy csoportos edzésre! - máris sokkal formásabbnak érzem magam ♥ olcsó és finom vegán csoki a Pennyből! ♥ Brooklyn 99 ♥ The Affair ♥ és hogy valami zene is legyen: Schandmaul: Mitgift ♥

Életem

Fun fact: annó, amikor otthagytam az ELTÉt, az undortól az összes kémiás tankönyvemet és jegyzetemet kidobtam.

(kivéve a drága egyetemi darabokat, ofkorsz)

Így előállt az a nem annyira mókás helyzet, hogy Élelmiszer- és biokémiára kéne tanulnom, a tanárnő jegyzetei viszont szörnyűek. 

Szóval miután szomorúan kevéske, "hátha mégis" reménnyel átnéztem a tankönyves polcomat, elmentem a könyvtárba és kivettem azt a könyvet, amiből a saját példányomat rongyosra forgattam az érettségire készülvén...

...és hogy aztán itthon, a könyvespolc második sorában mégis megtaláljam, mert úgy tűnik, múltbéli Sieglindének mégis volt egy csipetnyi józan esze a jelenlegivel ellentétben.

:)

Vallomások

Nem olvasok időjárás jelentést, de ha mégis, akkor sem a leghitelesebb forrást választom - ezért gyakran meg szoktam ázni, és ősszel-tavasszal ritkán öltözöm az időjárásnak megfelelően.

Eleinte csak a reggelijeim voltak vegánok, de manapság már minden magamnak készített kajám az. Amikor elhasal a 100%os növényi étrend: ha máshol eszünk (főleg vidéken sokszor a vega étkekért is egyezkedni kell a konyhával) és a kávénál. Nem ízlik a kávé feketén :(

Ha már kávé: nagyon lassan iszom, és ha másokkal kávézóba megyek, mindig rám kell várni - kivéve, ha szívószálas jegeskávét kérek, mert azt kb. egy szippantással lehajtom.

Nem szeretek másokkal együtt enni, mert jómagam elég undorító vagyok táplálkozás közben. Aki nem hisz nekem, vigyen el egyszer hamburgerezni: a végén általában a könyökömről is szósz csöpög, és ha még finom is, akkor obszcén hangokat adok ki.

Ezer dolgom lenne, szóval inkább loptam egy kérdéssort Koptschektől, mert miért is ne.

What was the best thing that happened this week?
Már akartam írni, hogy nem jut eszembe semmi, elég kaksi volt a hét, aztán annyi kis cukiság jutott eszembe, hogy mostmár nehéz legjobbat választani közülük. De legyen az, hogy Medveggyel elkezdtünk egy futós edzéstervet követni, és végigcsináltuk az első intervall edzésünket is (csak kicsit haltam meg közben, de a levezetésre már megint pattogtam örömömben, hogy sikerült).

What is something you are stressed about?
Holnap és holnapután is zh-zom, és én ezt a posztot írom tanulás helyett.

What book has influenced your life?
Mindegyik, amit eddig olvastam, valamilyen formában hozzájárult a kis életem alakulásához.

What fictional character would you most like to be?
Nagyon nem szeretem az ilyen kérdéseket, szóval úgy teszek, mintha nem lenne itt.

What is something you are proud of?
Az egyik komolyabb írásom első néhány oldalát tegnap megmutattam Medvegynek.
Rettenetesen nagy lelkierő kellett hozzá, és amíg olvasott, az ujjaim közül lestem az arcát, de állítása szerint nem is rossz (mondjuk ezek után mert volna mást mondani).

What was the last thing you celebrated?
Medvegy szülinapját a szüleimmel tegnap, étterembe mentünk és betegre ettük magunkat.

What are weird things you like?
Ablakot, tükröt és más függőleges, fényes felületeket pucolni.

What is your favorite song to sing?
Az éppen aktuális kedvenc számaimat szoktam. Néhány nappal ezelőtt hirtelen eszembe jutott a Nightwishtől az Escapist, szóval most ez megy.

Name three things you do well.
Te jó ég, nem jut eszembe hirtelen semmi.
1. elképesztő tehetséggel halogatom az utolsó utáni pillanatig a tennivalókat, hogy aztán valamiféle csodaszerű közbeavatkozás mentsen meg a teljes összeomlástól;
2. magabiztosan hordok bevásárlós vászontáskákat sima hétköznapi táskaként;
3. nagyon szép ppt-ket csinálok.

What are your priorities in life?
A saját és a szeretteim boldogsága.

What is something that scares you?
A jövő úgy en bloc.

Best book you read this year?
No nézzük csak.
Moly.hu szerint 47 könyvnél tartok (WOOHOO, idén is meglesz az 50), és többet is nagyon szerettem, de valahogy egyik sem volt olyan kiemelkedő, mint tavaly a Mindig az ördöggel vagy a Rákosztály. De sebaj, még van másfél hónapom találni valami borzongatóan jót.