FASZOMAT

Hogyan lehetek komolyan ekkora szerencsétlen, hogy amikor este fél10kor végre befejezem a régóta halogatott beadandómat, nagy boldogan lementem és eljövök a suliból, hogy itthon jöjjek rá, amikor ki akarom nyomtatni,

HOGY A KIBASZOTT PENDRIVE-OT BENNEHAGYTAM A GÉPBEN.

Ez történik az agyatokkal, gyerekek, ha hat óra munka után még négytől estig étlapot terveztek.

Meg az, hogy akármilyen ételt láttok, magatokban kiszámoljátok, mennyi ch is van benne és melyik étkezésre lehetne beilleszteni.

Medvegy úgy érezte, megértem arra, hogy Linux legyen a gépemen.
Most szokom.
Eddig a legnagyobb kényelmetlenséget az okozza, hogy ha váltani szeretnék a megnyitott dolgaim között, reflexszerűen lefelé indítom az egeret, ahol a windowsos tálca lenne, aztán a helyes irányban meg összekeverem őket a chrome-on nyitott lapjaimmal, de ez még bőven a kezelhető kategórián belül marad.
UPDATE: Medvegy eme posztot olvasva felháborodottan hozzám fordult, hogy miért nem szóltam, hogy ez baj, és két perc alatt áthelyezte a megszokott helyére.
Minden problémám legyen ilyen.

(ok, ez nem teljesen igaz, a kedvenc betűtípusaim hiánya LibreOffice-ban sokkal rosszabbul érint, de Medvegy orvosolni ígérte, szóval remélhetőleg ez sem lesz sokáig hiszti tárgya)

Kezdek megint becsavarodni, szóval visszatérek a régen bevált módszerekhez: vettem egy színházjegyet a vizsgaidőszak utáni első hétfőre.
Olyan furcsa volt rajta a 2017, még most is néha 2015-öt írok valahová dátumnak. Azt mondjuk lényegesen könnyebb volt átjavítani 6-ra, mint 7-re lesz bármelyiket is.

Tegnap bedaráltam a Gilmore Girl-öket.
(Látszik, mennyire dübörög a tanulás itthon)

A Stars Hollow musical volt a kedvencem.
Meg Mr. Kim.
Meg Kirk második filmje.
Szerettem majdnem az egészet, na, jól esett most viszontlátni a régi arcokat, nem lett erőltetett sem, tökéletesen elégedett voltam vele.

Legszívesebben megkérdezném a manapság divatosan öltözködő (mondanám, hogy lánykáktól, de pasiknál is látni) emberektől, hogy nektek nem fagy le a bokátok ebben a kurva hidegben?
Mert oké, nekem is kicsit rövidebb a nadrágom a kelleténél (nálam mondjuk ez nem a sztájling része, hanem kényszerű kompromisszum a boltok kínálatával), de én nem csupasz bőrfelületet villantok, hanem mókás mintás zoknit.

Mai fiatalok, ki érti őket, hurr durr.

Ma Black Friday keretein belül jól bevásároltam: kapott tápot a macska (Purina One és más a Fressnapfból), Medvegy (kenyér) és jómagam is (füstölt lazac és humusz).
Aztán kb. ennyi is.
Mondjuk nem sok csábításnak voltam kitéve, mert itthon a szolgáltatók nem igazán kapisgálják a Black Friday koncepcióját.

Nagyon kimerített ez a hét, a mai tervek a pénteki party hard-ra kimerülnek abban, hogy olvasok fél órát, aztán ágyban tanulás közben kómaszerű mély álomba merülök és holnap reggel kisimultan és tiszta fejjel ébredek - a rettenet kuplerájos lakásban, amit két hete nem volt lelkierőm/időm/kedvem kiganéjozni.
Life is hell.

Mindig is kivételes ügyességgel tudtam időzíteni, de nyilván a vizsgaidőszak előtti finisben kell rátalálnom az Eleanor és Parkra meg a Fangirl-re Rainbow Rowelltől.

Ilyenkor kicsit féltékeny vagyok, hogy nem most vagyok tini. Nem mintha lenne okom panaszra, azért nekem is volt mit olvasnom (Meg Cabot, Jacqueline Wilson, Sohonyai Edit..?), de basszus, sokkal több okos tinikönyv van most, ahol nem az a központi konfliktus, hogy úristenkiviszelasulibálba.

Medvegy most hívott a csapatépítésről. A szedett gyógyszereit összeadva a kásás hangjából besaccolt alkoholmennyiséggel, megkértem, hogy ha összefutna Zacher Gáborral az este folyamán, üzenem neki, hogy nagyon jó volt a tegnapi előadása.
De szerintem erre nem nagyon fog emlékezni.

Amúgy meg egyedül vagyok, szinglieste!
Szóval mindjárt felteszek egy hajpakolást és szellemes horrorfilmre fogok NaNoWriMo-val lemaradt regényt írni Anatómiát tanulni.
#yolo

Ha sötétbarna vagy fekete hajam lenne, tuti túl rövid frufrut (Amélie..? Krysten Ritter..?) vágatnék magamnak, és imádnám, hogy én vagyok a túl rövid frufrus, művészi alter lány.

Világosbarna hajból valahogy nem lehet semmi izgis frizurát csinálni.

Az enyémhez hasonló hajjal a túl rövid frufru nem művészi meg alter, hanem simán túl rövid, és amúgy is jó eséllyel úgy néznék ki vele, mint a Dumb és Dumberből Jim Carrey.

Amúgy most nagyon rajtam van a kórság, hogy vágatni kéne a hajamból, vagy festeni, vagy mindkettő csak történjen már valami, de szerencsére a múltbéli énem kivételesen okosabb volt, és megkérte BFF-et, hogy a jövő nyári esküvőig ha kell az élete árán vetődjön az olló elé, de ne hagyja, hogy bármi drasztikusat is csináljak a hajammal.

Szőkére szeretném festetni. Nem tudom, hogy állna, de ki szeretném próbálni.

Olyan lúzer vagyok, hogy 24 évesen még mindig keresem azt a frizurát, amivel üvölthetek az asztalnál, hogy mától ez vagyok én.

Imádom ezt a jelenetet, és gyakran elhangzik tőlem élőben is

Berlin

Néhány dolog egyértelműen látszik ebből a két képből.

És ebből a legnyilvánvalóbb az, hogy Medvegy új telefonján sokkal jobb a szelfikamera.


Amúgy a világ legdurvább mazochizmusa reggel hazajönni egy utazásról - így megeshet, hogy még Berlinben ébredek, hazaérkezés után röpke egy órám van kipakolni és hajat mosni, aztán tizenegykor már indulhatok is az egyetemre egy újabb lélekölő órára.

Mintha hétköznapi földi halandó lennék, nem pedig valaki, aki éppen az imént ért vissza Berlinből és még gyengéd visszaszoktatást igényelne a valódi világba.

Ma azt álmodtam, a Bölcsészkarra jártam.
Irodalmat tanultam.
Kicsit csalódottan ébredtem.

Nemrég volt egy cetli a munkahelyi lépcsőházban, hogy vigyázat, a korlát frissen mázolva.
És nekem eszembe jutott a valahol olvasott eszmefuttatás, hogy egy csomó mindent olvasunk a neten és azonnal elhisszük, de bezzeg ha valahol ki van írva, hogy frissen festve, meg kell érintenünk, hogy megbizonyosodjunk róla.
És én is lehúztam a kesztyűmet és meg kellett fognom a korlátot.

Napok óta kotlok egy összeállított rendelésen Bookdepository-n, amit korábban amazonon néztem ki, csak ott egészen konkrétan megduplázza a költségeket a posta, amihez az ebayes free shippingen szocializálódott kis lelkem nagyon nincs hozzászokva (19 dolcsinyi könyv + 22 dolcsi útiköltség). Medvegy tegnap felhívta a figyelmemet, hogy mától 38 euró fölött ingyen postáz a német amazon - több se kellett nekem, ma reggel nagy boldogan kerestem ugyanazokat a könyveket.
Négyből kettőre nem vonatkozik az ingyenes postázás dolog, és történetesen pont az a kettő érdekel a legjobban.
Azok nélkül pedig meg sem közelítem a 38 eurós határt.
Fuck my life.

Mára két orvoshoz is volt időpontom, az egyik rögtön suli utánra, a másik este negyed nyolcra.

A suliról nem is akarok beszélni, kritikán aluli volt. Utána rögtön siettem is az első dokihoz, ahol fél óra várakozás után az asszisztens fogadott, hogy próbált hívni (pár nappal ezelőtt valóban volt egy nem fogadott hívásom egy ismeretlen számról, de soha senkit nem szoktam visszahívni), mert a doktornő váratlanul szabadságra ment, ma nem tud fogadni.

Hazamentem, feszülten vártam két órát, hogy elmenjek a másik időpontra, ahol már a recepción figyelmeztettek, hogy a doktor úr az előbb ment el, kihívták egy szüléshez.

Most meg ez a szám jár a fejemben.

Things I Loved This Week

♥ Medvegy új frizurája - a mókás kedvű fodrászkisasszony (én) időnként félbehagyta a munkát és azzal fenyegetőzött, hogy így marad, de végül másnap mindenki dicsérte (a képen egy félbehagyás látszik - így nem engedném az utcára) ♥ nagyon olcsó füstölt lazac! ♥ sulis aerobik ♥ izomláz ♥ elmaradt óra, szabad csütörtök! ♥ sok könyv ♥ házi sajtos rúd - annyira finom lett, hogy ketten egy délutánnyi szorgos rájárással eltüntettük az egy egész tepsivel ♥ finom nyugitea ♥ új gyakornokok a munkahelyen - egyrészt cukik, másrészt végre nem én vagyok a legújabb új hús ♥ finom almás "kalács" - kalács lenne recept szerint, de hála a béna sütőmnek, inkább zsemléket formáztam, hogy garantáltan átsüljön ♥ finom őszi alma ♥ a minimalizmus mellé találtam magamnak egy másik szektát is: most "waste free" blogokat olvasok és tervezem a háztartás "ökosítását" ♥ házi mosogatórongyok - imádom legyártani, gyakorolhatok rajta új technikákat, gyors sikerélmény és mellesleg nem termelem vele a műanyag hulladékot! kiáltsuk együtt: hejehuja! ♥ jó idő - alig esett, még elég rétegezni az átmeneti kabátom alá és nem kellett elővennem a kesztyűmet, ez nálam jónak minősül ♥

Mai napom

Lassan gyülekeztünk a reggel nyolcas gyakorlatra (amire amúgy a csoport fele, többek között jómagam is kiselőadásokkal, vagyis "minta prevenciós és egészségnevelő előadással" készültünk), de többen is gyanakodva kérdezték, biztos nem kaptunk valamit a tanárnőtől, nekik rossz érzésük van.
Erre bejön egy másik tanerő, hogy a kérdéses tanárnő az éjjel beteg lett, az óra elmarad.

Hatkor keltem, és csak ez az egy órám lett volna ma.

Dühömben elmentem plazmát adni (voltam már egy párszor, de hajnali 8:15re se kértem még időpontot), utána beültem a Frei kávézóba és egy vaníliás kávé mellett kiolvastam az aktuális olvasmányomat.
A napot megkoronázandó, a szemerkélő esőben lesétáltam a könyvtárig, majd miután leperkáltam a kemény 170 forintos tartozásomat, beszabadultam és tomboltam. És szerintem az univerzum a maga módján próbált kárpótolni a reggelért, mert manapság több könyv is felkeltette az érdeklődésemet, és majdnem mindet megtaláltam.

#haul

Aztán hazaérve rádöbbentem, hogy holnapi határidővel elő kéne teremtenem egy háromoldalas beadandót valamilyen anyagcsere- vagy tápláltsági állapotot meghatározó betegségről, szóval valószínűleg ma este sem alszom ki magam.
De inkább nem panaszkodom, elvégre ha egy beadandónak nincs fix kötelező témája, tudok olyat választani, ami érdekel, és így már nyertem is, mert munka helyett fun lesz belőle.

Szóval ez volt ma.