Munkatárs Halloween bulit rendez, és bedobta, hogy tök vicces lenne, ha beöltöznék Louise-nak a Bob burgerfalodájából. 

No több se kellett nekem, megrendeltem hozzá a ruhát vintedről (5 fontért) és nekiálltam horgolni a rózsaszín sapkát. Minden a vártnál is jobban alakult, a sapka készen is lett, és a sikeren felbuzdulva a hülyék bátorságával és magabiztosságával vágtam neki a füleknek - de az istennek sem akar mereven állni.
Oké, B terv, vezetek bele drótot. Mostmár szép egyenes, de továbbra is csak elflappan az egyik oldalra.
Szóval most fingom nincs, mi a bánatot csináljak, legszívesebben felgyújtanám a faszba, de még csak annak sincs értelme, mert akrilfonalat használtam.

Faszomat komolyan.

14

Múlt hétvégén volt az első randink tizennegyedik évfordulója, szóval kibéreltünk egy házikót a világ végén és elvonultunk kicsit. Az ötlet elsöprő siker lett, fogunk még ismételni, és rádöbbentett, mennyire hiányzott a világlátás. Vagy egyáltalán, hogy történjen valami.
És mellesleg én és a kocsi is túléltük a vidéki utakon való vezetést - tudom, hülyeség, de a vezetés még mindig egy kicsit érzékeny pontom.

Melóilag most elég kaotikus minden, le se írom, mert én is unom már. Az életminőségemen viszont nagyon sokat javított, hogy az eddigi túlaggódás után komolyan és őszintén tudok szarni mindenre. Túl sokat rendelek valamiből? Túl keveset? Valamit elbasztunk?
¯\_(ツ)_/¯

Egyik kedvenc munkatársam utolsó napja volt csütörtökön, és közepesen volt kínos, amikor búcsúzáskor megölelt, én meg belesírtam a vállába - pedig se sírós, se ölelkezős nem vagyok (mentségemre szóljon, éppen ovuláltam).
Ő volt az egyik első, aki a szárnyai alá vett, megtanított mindenre, amit tudott és közben folyamatosan dicsért meg támogatott, és még jófej is volt, öröm volt vele minden műszak. Hiányozni fog nagyon, és az ő távozása úgy érzem, lezár egy időszakot.

Végre eljutottam oda, hogy egyáltalán nem szégyellem a korom (HARMINCEGY), sőt, az egyik legnagyobb flexem lett, mert senki nem néz annyinak. Tudom, nem kéne így kapaszkodnom a fiatalságba, de nem tehetek róla, kb. így vigyorgok, valahányszor elkérik a személyimet.

choosing my battles

Változás: az amúgy számomra még előnyös vezetőségcsere aztán az előző bejegyzésben említett áthelyezős-jajmégsem hisztiben csúcsosodott ki, és azóta valami megtört bennem. És nem csak bennem, az egész kis közösség morálja érezhetően megzuhant - nehéz megmagyarázni, mert ami eleinte nyomasztott itt, de büszkeséggel is töltött el, hogy mindenki kitette a lelkét és teljes erőbedobással meg lelkesedéssel dolgozott, és ezt már nem érzem.
És egyrészt jól esett a támogatás, amit kaptam azokban a napokban, csak hát ettől még fáj látni a mélyrepülést... Egyik kedvenc munkatársam amúgy már felmondott, mindenki más frissítette a CVjét és nyitott szemmel jár indeedre, én meg holnap hívom újra a HCPC-t, hogy mi a tosz van.
És barátkozom a gondolattal, hogy talán még több változás vár rám a kanyarban.

Hobbi: néztem, hogy még januárban említettem az új hobbinkat, a falmászást - jelentem, azóta is kitart, úgy átlag havonta egyszer eljutunk, és lassan, de biztosan fejlődünk is. Eléggé élvezem a tériszonnyal meg azzal együtt, hogy közepesen béna vagyok benne, de ez van.

Szomorú: gyűlölök vécépapírt venni, megmagyarázhatatlan szégyen fog el ezzel a teljesen természetes testi funkcióval kapcsolatban, nem tehetek róla de ez van és kész. Szóval az életemet megkönnyítendő, rendeltünk amazonról tízezer tekercset, hogy ne kelljen vele foglalkozni pár hónapig - és véletlenül a rossz típust vettük, amitől minden egyes vécélátogatásnál elönt a megbánás, hogy már csak kilencezer-kilencszázkilencvenkilenc tekercs van hátra.

Jom Kippur: megint megfeledkeztem az éves böjtről, de szerencsére most naplemente előtt egy órával figyelmeztetett a családom, így még pont volt időm bevacsorázni. Ezzel együtt eléggé szenvedek most. Sebaj, már csak közel 18 óra van hátra.

Ki se kellett nyitnom a számat, a főnökök megnyugtattak, hogy maradhatok.

Mindenesetre nem tudom, hogy a szlávságom vagy a saját korlátoltságom miatt, de a mentális egészségemről beszélni a főnökeimmel olyan érzés volt, mintha rám nyitottak volna a vécén.

well

Vázlatban volt egy bejegyzés arról, hogy milyen kerek manapság a világ, minden a helyére került, a munkahelyet is élvezem végre, amikor tegnap beütött a krach.

A főnök elém állt, hogy túl sokan vagyunk a jelenlegi, imádott és mindenki által irigyelt helyemen, át kéne mennem az újonnan nyitott, lángoló toitoi budi üzletbe. Ez persze a kilencórás műszakom első félórájában volt - soha műszak ennyire hosszú nem volt még, éjjel nem tudtam aludni, és azóta is szorít a mellkasom, pedig ma szabadnapom volt.
Holnap is szabad lennék, de be fogok menni beszélni a főnökkel, hátha tudok valamit alkudni. 

Ha nem sikerül megoldani vagy kidolgozni egy köztes megoldást, szerintem fel fogok mondani.

Szóval ennyit arról, hogy minden szupika.

Ja és csak hogy tovább fokozzam a helyzetet, a kérdéses napon kb. sírva felhívtam a HCPC-t, hogy mostmár mi a fasz tart ennyi ideig, csak udvariasan, mire az ügyintéző értetlenkedve nézte, hogy hát ő sem érti, mi a fasz tart ennyi ideig, valamiért megrekedt a dolog (?????), megeszkalálja, és öt munkanapon belül visszajeleznek nekem, várhatóan már az elbírálás eredményével.

Hello

Ma egy kicsit elöntött a szorongás epilálás közben, amikor feltűnt a sok kék-lila-sárgás folt a lábszáramon, és megguglizva nyilván kiderült, hogy a halál előszobája lila foltokkal van kidekorálva. De aztán eszembe jutott, hogy múlt héten egyszer Medvegy szólt meló után, hogy nahát, velem meg mi történt, és amikor értetlenkedtem, lemutatott a vérző térdemre - szóval lehet semmi rejtélyes nincs a zúzódásaimban, egyszerűen csak nem tűnik fel, amikor töröm-zúzom magam.

Lányos: meguntam, hogy nem tudom lakkozni a körmöm, szóval vettem LED lámpát és öt gél lakkot, és azóta magamnak alkotok itthon. Az első szett majdnem két órámba fájt és a végére majdnem sírtam, de a következő már megvolt félóra alatt, aminek a nagyja a lámpa alatt telt, és egyelőre csak itt tartok. Nem akarok nagyon variálni, általában szeretem, ha egyszínű a körmöm (fekete), de lehet veszek még egy-két színt a változatosság kedvéért.

Még lányosabb: egy hirtelen ötlettől vezérelve leepiláltam a hónaljam, amikor végeztem az elsővel elég erősen megbántam a dolgot, de addigra már késő volt.

Valamelyik nap az egész estémet feldobta, hogy melóból hazafelé menet egy csomó mormont láttunk, fene sem gondolta, hogy ekkora közösség van Nottinghamben. Próbáltunk nem túl feltűnően nézni, de titokban reméltük, hogy leszólítanak, de nem tették. Ettől még erősen csábulok, hogy elmegyek Londonba megnézni a musicalt újra.

Munkahelyen változások vannak folyamatban, nem tudom, hogyan érzek még ezzel kapcsolatban, majd kiderül. Engem személy szerint nem érint (vezetőségcsere), de a törékeny lelkem mindenféle változást nehezen visel.

HCPC-től továbbra sincs semmi hír, az egyéves évfordulón esküszöm küldök tortát a címükre.

Rankka viikko ja paljon pitkii päiviä takan

Jó rég nem toltam ide a képem.

Ünnep: megvolt a házassági évfordulónk, a hatodik mostmár, péntekre esett és mindketten olyan kimerültek voltunk, hogy ugyan foglaltunk asztalt étterembe, előtte gyorsan ledőltünk szundikálni - és fél órával az időpont előtt ébredtünk teljesen dezorientáltan, szóval lemondtuk a foglalást, rendeltünk pizzát és összebújva sorozatoztunk a kanapén.

Ezen a héten: szabin voltunk, és nem csináltunk semmit. Pihentünk, végigkávéztuk a környék összes kávézóját meg kirándulgattunk: jó volt nagyon, bár Medvegy saját bevallása szerint neki ez már túl aktív volt, ő még aktívabb semmittevésre vágyott volna. Mármint még semmibb semmire. Pechére engem az kapcsol ki, ha felkapom a cipőm/felszállok a bringámra és kisétálhatok/kitekerhetek a világból.

Medvegy Gladiátor pillanata

Saláták és körömlakkok: még régebben vettem The Ordinary-s C-vitamint, de nem használtam, mert ragacsos bevonatot hagy a bőrömön, amit utálok (ráadásul ilyen fémes szaga van, ami ezek után már mellékes). Csak manapság megjött a kedvem rúzsokat viselni, alapozót használni meg nem szeretek, szóval mégis csak rá kéne feküdnöm az arcbőröm megszépítésére - ezt elősegítendő vettem egy másfajta, de szintén The Ordinary C-vitamint, és faszomat, az meg ilyen durva szemcsés?
Megkértem BFF-et, mit javasol, és ajánlott egy olyan mesés Eucerin szérumot, amit sírva fizettem ki, de visszavontam mindent az első használat után: selymesen simul a bőrömre, finom illata van, és érzem a kicsit csípős savasságát is, szóval minden szupika.

Duolingo: egy év után ráuntam a franciára és átnyergeltem a finnre.

Vinted: kialakítottam egy kapszulagardróbot, amire mostmár egészen büszke vagyok. Legjobb vételeim: három tökegyforma ruha (megvettem az elsőt, és annyira imádtam, hogy levadásztam még két példányban, hogy állandóan tudjam hordani), fekete Levis farmer (4 font), H&M hátizsák (2.5 font), Ella Mills szakácskönyvek (11 font két könyvért). Elgondolkodtam, hogy akkor most akkor le is törölhetném az appot, mire M. lebaszott, hogy valami örömnek maradnia kell az életben.

Zene:

Láb: a faszom mezítlábas cipők egyetlen hátránya (az árukon túl), hogy ahhoz viszonyítva a normális cipők kurva kényelmetlenek.

Asszem most ennyi jut eszembe, mostantól igyekszem gyakrabban írni.

Mondtam már, hogy érzékeny vagyok a kritikára..?

Mert nagyon érzékeny vagyok a kritikára.

(tegnap az üzletvezető-helyettes leült velem és szeretetteljesen, de határozottan megkaptam a javítani való dolgaimat, és kb. egész végig csak arra tudtam koncentrálni, hogy ne hányjam el magam.)

Előző részek tartalmából

- Egy héten át egyedül voltam, Medvegy hazament egy verseny miatt Budapestre, én csak később követtem. Egy csomó tervem volt, mi mindent fogok csinálni: Második Világháborús filmeket nézek, béna horrorokat, sokat rajzolok meg festek, pucéran jógázom, satöbbi - ehhez képest, nem meglepően, lófaszt nem csináltam.

- Két napot töltöttünk Budapesten, eseménydús volt. Most kivételesen nem lett új tetoválásom, pedig egyre jobban szeretnék még.

Voltunk Széchenyi fürdőben, nem volt rossz, a belépő árát viszont semmiképpen sem érte meg (KILENCEZER-NÉGYSZÁZ MAGYAR FORINT PER FŐ). Cserébe felüdítően bunkó volt velem minden ott dolgozó, szóval igazán nem lehet okom panaszra.

- Meló alakul, immáron több, mint két hónapja vagyok itt. Hangulatomtól függően még mindig stresszelek ilyen-olyan dolgokon, de összességében kezdek lecsihadni, elvégre a vevők cukik, a munkatársak meg csak munkatársak. Lassan, de biztosan egyre kompetensebbnek is érzem magam. Mindennel együtt továbbra sem bántam meg a váltást.

- Az apartman-komplexünk garázsa alatti csatornába beköltözött egy kacsacsalád, nyolc kiskacsával - persze rendszeresen járunk etetni őket és időnként rájuk nézzünk, hogy vannak. Múltkori látogatásunk után láttam, hogy egy ürge szintén a parkolónál várakozik, majd amikor indultunk vissza, hozzánk fordul: ti is kiskacsanézőben..?

- Angol Anyánk és Apánk, vagyis M. és A. hivatalosan is összeházasodnak, szóval lőttem magamnak ruhát az eseményre vintedről - három fontért. Kicsit át kellett alakítanom, de egyre magabiztosabb vagyok ebben is, minimális hezitálással vágtam bele és csak egészen közelről nézve látszik, hol nyúltam hozzá. Háh!

Fekete övvel és martens bakanccsal fogom hordani - a menyasszonyon, a vőlegényen és a tanún (Medvegyen) is martens lesz, nem akarok kilógni.

Na vajon kinek a műszakján sétált be két ellenőr a helyi Nébihtől?

Pont akkor, amikor beosztja saját magát a konyhára..?

Szerencsére velem volt az egyik legrutinosabb munkatárs, aki velem ellentétben a bolt nyitása óta itt van, és utána beesett a menedzser is, de faszomat már. Átmentünk, elvégre minden rendben volt néhány apróságot leszámítva, de még órákba telt, hogy kiürüljön az adrenalin a szervezetemből.

(persze élesben nem sikerülnek ilyen jól, csak amikor unatkozom és gyakorolgatok. lefotóztam, majd ment a mosogatóba.)

Más: megérkeztek a mezítlábas cipőim, elképesztően kényelmesek, nagy a szerelem. Persze csak amikor gugliztam meg, hogyan kell átállni rájuk, amikor már lehúztam benne egy műszakot és a végére fájt a vádlim - elvileg ez normális, és napi félórákkal kellett volna kezdeni, de eh, kinek van erre ideje. Azóta csak azt hordom, semmi bajom nincs.

Vettem a hó végére repjegyet Budapestre, aznapra el is rontódott a kedvem. Nem tudom, mennyire normális, de egyre inkább chore-ként tekintek a hazalátogatásokra.

HCPC-től továbbra sincs semmi hír, de őszintén nem tudom, mihez kezdenék, ha holnap megjönne a levél, hogy congratulations, your registration number is xxx.