-

Nincs nálam boldogabb ember, ha a popómat a radiátor, a tarkómat a napsütés (!!!!) melegíti.

Pont ma méláztam azon, hogy mikor lett belőlem ilyen folyton vacogó nyámnyila. Kiskoromban vígan kirohantam a -20 fokba játszani, és nem értettem, anyukám miért nem akar velem jönni (ha most választhatnék, én se mennék ki magammal). Amikor beköltöztünk decemberben, sokáig nem volt fűtés, de nem emlékszem arra, hogy zavart volna a hideg, és akkori bejegyzéseimben sem említem.
Ez után nem sokkal értem el a jelenlegi állapotot, amikor kabátban ültem végig németórákat, és nyáron is zokniban, betakarózva alszom, és csak karral, eltartott csuklókkal ölelem meg félpucér pasimat, mert olyan hideg a kezem.
Varázslatos vagyok.