Ma azt álmodtam, hogy gyerekünk született.
Rólam először is tudni kell, hogy évekig nem is akartam gyereket. A véleményemet nem változtatta meg az unokahúgom születése sem (ha egy kétórája szült nő megszorongatja a karod és a szemedbe nézve azt mondja, hogy soha ne szülj, az elég mélyen beleivódik az emlékeidbe). Aztán amikor megismertem Őt, akiből később szeretnék majd egy kicsit is, végül kiegyeztünk abban, hogy lesz egy darab kisfiunk.
Ezért érthetően totál fel voltam háborodva, amikor az álmomban lányunk lett. Olyan felkészületlenül ért az egész: nem volt egy babakocsi, egy kiságy, még egy üveg bébikaja sem otthon, bár magamban megállapítottam, hogy talán a gyerekemmel megoszthatom a Hipp tejbepapimat és a babakanalaimat. A rokonok csak jöttek, megcsodálták és kérdezték, mi lesz a neve, nekem meg csak fiúnevek jártak a fejemben, és reméltem, hogy a gyerek nem érzi a mélységes csalódottságomat, amit a második kromoszómája okoz. Aztán megjött az apja is, és olyan édesek voltak, hogy kezdtem megbarátkozni a helyzettel. Magamban viszont azon sóhajtoztam, hogy majd ha mászni kezd, elkezdhetem dugdosni a nem túl gyerekbarát dolgaimat, márpedig a dolgaim javarésze nem az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése