Végignéztem az ÖSSZES képet, ami a sulim honlapján volt, hogy mégis, mennyi marad belőlem, ha idén elhúzok ebből az iskolából.
Hát, lesz egy két éves kép egy sportnapról, amin hosszú hajjal, háttal a kamerának, törökülésben osztom az észt, és én is csak onnan ismertem meg magam, hogy az izraeli sálam van rajtam.
Aztán még egy, amikor a tavalyi ballagáson mondok valamit a végzősöknek.
A saját szalagavatómról pedig két darab képen nézek ki normálisan (plusz egyen csak a háttérben ülök és igen gyanakvóan nézek), meg három csoportképen fel lehet ismerni.
Szóval ennek két oka van: soha nem éltem túl aktív iskolai életet (az ilyen programokról amint tudtam, meglógtam, vagy el sem mentem), meg aztán nem is szeretem, ha fotóznak (kivéve ha Ő fotóz, neki szabad).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése