Nem XVI. Benedek, de még csak nem is a lényegesen szimpatikusabb II. János Pál, hanem a város, ahol vasárnap Szívcsücsök-rokonokat látogattunk (ha a párom szülei anyós és após, a nagyszülei nagyapós és nagyanyós?).
Rég elfelejtettem, mennyire szeretek vonatozni, a 2*2 óra 50 perc alatt majdnem végig ablakon kibambultunk és beszélgettünk, pedig hjajj-de-fogunk-szenvedni felkiáltással vittünk egy csomó könyvet meg tanulnivalót.
Most viszont irány tanulni, mert kissé el vagyok maradva az eredeti terveimhez képest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése