Néha elgondolkodom, hogy Dorci nem is macska, hanem egy macska-ember tudat macskatestben.
Egyre gyakoribb szokása, hogy ha akar valamit, a mancsával megbök, szinte hallom hozzá: hé te, figyeljél már. Ha szeretetrohama van, az orrát pár másodpercre nekemnyomja, közben átszellemülten, lehúnyt szemmel dorombol, mintha puszit adna. Illetve tudni kell, ha én hazajövök, mindig az ajtóból köszönök neki, hogy szia Dorci. Szóval ha ő hazajön, megáll az ablakban és benyávog.
Meg kell zabálni.
Egyébként nem csak cukiságaiban emberi: akkorákat tud fingani, mint egy kifejlett férfiember, és utána terepszínű fejjel nézelődik, amikor hangosan röhögve felelősségre vonjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése