Ma semmi kedvem nem volt elhagyni a lakást, de mivel Medvegynek kellett csípős kecsap, felcsaptam a mackós sapkámat, és útra keltem.
A pláza tömve volt, meglepően sok hozzám hasonló csődtömeg van, akik kedd délben nincs jobb dolguk, és egy plázában gengelnek. Ettől csak egyre dühödtebb lettem, utáltam az embereket, sőt, fél óra után az emberiséget is. Aztán amikor kiesett a pink kesztyűm a zsebemből, hárman szóltak és ketten szaladtak utánam vele, amitől máris jobb színben láttam a világot és tisztára meghatódtam.
De annyira azért nem, hogy átadjam a helyem a buszon hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése