Ma egész nap nem láttam.
Ilyen nagyon rég nem volt, nem vagyok hozzászokva, és a vártnál is morcosabb vagyok, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az utóbbi két napban produktívabb voltam, mint az előző fél évben (kisúroltam az egész konyhát, a téli ruháimat lecseréltem nyárira, mindkettőt leszelektáltam és rendszereztem a szekrényben, rendet raktam az egész lakásban, és még a kanapé mögé is bemásztam port törtölni, pedig azt nagyon utálom). Márpedig ha én takarítok, akkor valami nagyon nincs velem rendben.
Világéletemben a depresszióm indikátora a tiszta ablak volt. A szüleimnél szép nagy ablakok voltak, és ha nagyon magam alá kerültem, nekiestem ablakpucolóval. Fájtak a karjaim, mire végeztem, de mivel anyukám utál ablakot pucolni, esküszöm világosabb lett a szoba ilyenkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése