Legyőzöm a világot

Mindig leesik az állam, amikor látom, hogy két osztálytársam is a hadseregben szolgál, és ez nem csak azt jelenti, hogy gépfegyvert szorongatva vigyorognak a kamerába a facebook képükön, hanem komolyan az életüket kockáztatják.

Én még arra emlékszem, amikor az egyikük megtanított speedezni (a kártyajáték...), a másikba pedig hatodikban szerelmes voltam, egymás mellett ültünk a padban és leveleztünk, és aztán csak lestem, amikor a végzős évre, a katonaságra készülve kétajtós szekrénnyé gyúrta magát.

Ők ott vannak kint, én meg itt fekszem a kanapén, és a netről tanulok kötni és recepteket keresek a chiamaghoz (kirúgtam a hámból, és megleptem magam vele). Olyan fura ez az egész.