Medvegy kijött elém, és majdnem a hátán kellett hazavinnie, ugyanis egy akkora vízhólyag lett a sarkamon, mint Afrika. Nem értem, mitől, amikor egy bejáratott futócipő (nem ez a szép szövegkiemelőszínű, ez Szöszié - az enyém fehér-rózsaszín) és egy mezei pamutzokni volt rajtam. Na mindegy, az élet tele van meglepetésekkel, most alig tudok járni, és szerintem csípni fog a zuhanyzás.
Már tervezem a következő futást.
Nagyon dolgozom rajta, hogy megszeressem, és komoly előrelépést értem el nemrég, amikor rádöbbentem, hogy - itt most egy elsöprő újdonság következik, gyengébb idegzetűek készüljenek fel: LEHET LASSAN IS FUTNI.
Korábban valahányszor futottam, futós appal tettem, természetesen folyton csekkoltam, mennyivel "száguldok", és ha nem tetszett a tempóm, addig hajtottam magam, amíg hányingerem lett és az a csipetnyi élvezet is elveszett az egészből.
Mostanában viszont nem használok semmit, csak zenét hallgatok, és ha már érzem, hogy túl szapora a légzésem, egyszerűen visszafogom magam - és micsoda varázslat, tetszik a dolog.
És ez tök jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése