Tegnap nem volt kedvem tanulni, úgyhogy inkább kínomban nekiálltam tavaszi nagytakarítani. Este hatra, amikor már semmi kedvem nem volt hozzá, de csatateret csináltam az egész lakásból, már kezdtem nagyon bánni a dolgot.
Ugyanis TÉNYLEG takarítottam, nem csak a szokásos tessék-lássék-félóraalattkész módon: kipakoltam a konyhaszekrényeket, csillogósra súroltam mindent, aminek csillognia kell, kipucoltam és újra rendszereztem a polcokat, ágyneműt húztam és paplant cseréltem, bemásztam sarkokba, felmostam, áttöröltem mindent ecettel.
A fél napom és az egész estém ráment, pedig eléggé kicsi a lakás, és a fürdőszobáig már el sem jutottam.
(viszont olyan elképesztő király voltam, hogy egy komplett polcom üresen maradt. AZ ÜRES POLC LUXUSA, normális méretű lakásban élők nem is értik, mekkora csoda is ez)
De aztán ma reggel olyan jó érzés volt úgy kelni, hogy minden rendben van, hogy komolyan nem értem, miért vagyok ilyen hihetetlenül lusta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése