Legyőzöm a világot

Ha az élet Amerikában, pontosabban New York-ban valóban olyan, mint amilyennek tűnik a Szex és New Yorkból meg a Girlsből, nagyon örülök, hogy itt élek Európában. Pont ideillek a kis naiv természetemmel, és még itt is épphogy nem darálja be érzékeny kis lelkem az élet.

Előkerült az utazós bőrönd, a macska azóta érezhetően nyugtalan, nekem meg megszakad a szívem. Tavalyi nyaraláskor sírva búcsúztam tőle (és olyan Budapest határáig bőgtem), idén szerencsére a szüleim bébiszittelik a kis szőröst, szóval nem lesz egyedül, valószínű fel sem fog tűnni neki, hogy nem vagyunk itthon.
Aztán úgyis kap egy csomó cicakaját, hogy kárpótoljuk.

Nem tudom, mi lesz velem, ha valódi gyerekem lesz.

Ja, és a hét híre: két bölcsességfogam döntött úgy, hogy szeretnének csatlakozni a bulihoz a szájüregemben.
Tegnap vettem észre, amikor már gyanús volt az alkalmankénti véríz a számban, és valóban, már kilátszott a két kis seggfej fehér sapija. Az első a tehetetlen düh volt, a "DEHÁT MEGÁLLAPODTUNK" (kb. 15 évesen, amikor szembesültem vele, milyen egy bölcsességfog eltávolítás, én megbeszéltem az enyémekkel: szépen maradnak, ahol vannak, és eddig ehhez tartották magukat), úgyhogy nyaralás után lesz egy utam a fogorvosomhoz, hipphipphurrá. Ránézésre ki fognak férni, de a fogsoromnak eddig sem volt sok köze a tankönyvi szabályossághoz, és félek, hogy most még durvább heringparti lesz.